175.

Boldogságos Új Esztendőt kívánok mindenkinek, aki az én pici blogomra bukkanna... :)

Asszem eljött az ideje egy újabb bejegyzésnek, egy "pici" szünet után.
Az az igazság, hogy nem voltam az utóbbi két hónapban túlzottan ráhangolódva az irkálásra. Mindegy, most írok, aztán majd meglátjuk, hogy mikor lesz a következő bejegyzés.

Anna oviba jár, bár az év utolsó hónapjában elég gyakran hiányzott, mert betegecske volt. Amúgy én is, most is benne vagyok a náthába, várom, hogy elmúljon. Az ovit nagyon szereti a kisasszony, hálistennek. Most vagyunk túl a két hetes téli szüneten, már nagyon várta, hogy mehessen újból a gyerekek közé. Az oviban szépen viselkedik, nincs vele gond. Szépen játszik, eszik, alszik, szót fogad az óvónéniknek. Aztán itthon kitombolja magát, de szerintem így természetes.

Ovi -> mesesarok - várják a mesét:)

nagy munkában:)

Itthon egyre jobban aktivizálja magát az én drágám. Próbálkozik mindenfélével, egyfolytában segíteni akar nekem, legyen szó felmosásról, mosogatásról, teregetésről, sütésről-főzésről, vagy bármi egyébről. Én hagyom is, nyugodtan próbálkozzon. Annyira lelkes, hogy csuda:)
Itt is épp leveles tésztát nyújt:)
Nagyon szereti azokat a napokat, amiket a nagyszüleivel (anyumékkal) tölthet. Imád náluk lenni, szeret náluk aludni, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen ügyes lánykám van. Ha anyuméknál van, nem kell aggódnom, hogy mi van vele, mert tudom, hogy szépen viselkedik, jókat eszik és alszik. Nincs vele semmi gond.

Anyumékkal:

Munka közben:

Vége a karácsonyi mizériának, most asszem a farsang lesz a következő, amin agyalhatok. Gondolom kell majd valamilyen jelmez az ovis farsangra... dehogymi? Gőzömsincs.
Egyelőre ennyi, majd folytköv valamikor... :)

174.

Képzeljétek, Anna babám október 1-től óvodás:)
Szeptemberben kezdtük a beszokást, igaz még nem hivatalosan. Akkor csak délelőttönként jártunk 1-2 órára, de azt legalább 10 alkalommal. Ennyi idő alatt Annácskám megismerte az ovit, a gyerekeket is nagyjából, megszerette az óvónéniket és a dajkákat.
Úgy mentünk az első napon, hogy délben megyek érte. Reggel bevittem, és ott hagytam. Nem volt nyivákolás és sírás, hogy maradjak ott vele, szépen elfogadta, hogy megyek haza. Igaz, nem is húztuk hosszúra a búcsúzkodást. Bement a csoportszobába, miután összepusziltam, én pedig leléptem.
Délelőtt nagyon nem találtam itthon a helyem. Nagyon furcsa volt, hogy nem téblábol a lábam alatt, hogy nem kell figyelnem mit csinál. Szóval szokatlan volt. Közben a sírás kerülgetett, erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne pityeregjek a hiánya miatt. Tudtam, hogy ez neki kell, hogy közösségben, gyerekek között legyen végre.
Délben telefonáltam, hogy mi újság. A dajkával beszéltem, mondta, hogy Anna jól elvan, szerintük meg lehetne próbálni az ott alvást is így rögtön, az első napon. Belementem.
Hálistennek nem volt gond. Érdekes módon ott nem cirkuszol, ha enni vagy aludni kell. Szépen szót fogadott, és mindent úgy csinált, ahogy a többi gyerek. Nagyon büszke vagyok rá:)
Azóta is minden nap örömmel megyünk az oviba, alig várja, hogy átöltöztessem, rohan is játszani:) Az óvónénik nagyon jókat mondanak róla, amit eleinte el se hittem. Az én lányom szót fogad? Hihetetlen:)
Az már más kérdés, hogy délután, miután hazahoztam, alig lehet vele bírni itthon, de valahol ki kell engednie neki is a gőzt. :)
Íme az én ovis nagylányom:

Megpróbálom majd a lemaradást valahogy pótolni, benézek hamarosan minden kis pajtásunkhoz:)
Ja és egy hét múlva szülinap:) Már készülődünk az ovis ünnepségre is:) Akkor lesznek majd ovis fényképek is.

172.

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm (és kedvem se) postolni, így gondoltam, hogy most egy-két képet felrakva beszámolok az említésre méltó eseményekről.
Persze az időrendi sorrendet már megint nem sikerült eltalálnom (a képek feltöltésekor), de mitszámít:D

szóval:

Anna megkapta a 3. gyerekülését:

Kicsit sipákolt, hogy neki nem kell új, mert már van, de aztán beletörődött, most pedig már nagyon büszke rá:) Mindenkinek mutogatja.
A múlt héten eljöttek hozzánk Barbi barátnémék a kis Bence babával, nálunk is aludtak. Nagyon örültünk nekik. :) Volt a kertben főzőcskézést, babgulyást kutyultam össze, fini lett. :)

Bence és Annababa

Barbiékkal egyidőben a hugiék is jöttek hozzánk kicsit megkésve Anna napot ülni.

Anna és a hugim

Mostanában, mivel igen jó idő volt az elmúlt hetekben (szerencsére), így Annám sok időt töltött a nagyijánál (anyuméknál), aholis őrült pancsipartikat rendeztek:) Babó, főnökasszonyként vezényli, hogy ki mikor menjen a vízbe:) Imádja:)

itt épp papóval (apummal) pancsikálnak

Na, és végre elkészült Anna szobácskája (már 2 hete), azóta felkerültek már a dekorációk a falra (majd azt is lefotózom). Szerencsére elfogadta a szobáját, mindig ott játszik, úgyhogy legalább már csak egy szobában csinál rendetlenséget:)

ilyen lett az ajtófüggöny és a falvédő

Amúgy dackorszak van a köbön. Iszonyatos hisztik vannak, főleg engem tüntet ki a figyelmével a kisasszony. Néha igen nehezen bírok vele, mert amit a fejébe vesz, azt onnan ki nem verjük semmivel. Volt, hogy egy kis ásványvíz volt a megoldás, fejre öntve. Szóval néha durva a helyzet, de ez a korszak ezzel jár. Feszegeti a határokat, nem gyengén. Majd kinövi (remélem), vagy majd az ovi helyreteszi. Fú télleg, hamarosan beszoktatunk... már előre izgulok:D

162.

Még élünk.
Az utóbbi egy-két hétben igazából semmi extra nem történt, fényképek se nagyon készültek, mert az egész napunk egy nagy rohanás.
Reggel ébredünk 7-8 között, 9-kor reggeli (addig én főzök ezerrel), és 10 körül - mire megfőztem és elmosogattam magam után - rohanunk is kifelé (kivéve ha esik az eső). Már javában megy a déli harangszó, mikor beesünk, és 1 óra is elmúlik, mire Annám végre elcsucsul. Aztán lenne talán egy kis időm ide irogatni, de kedvem nem sok van hozzá (meg igazából nincs is mit), úgyhogy játszok és beszélgetünk a drága csajaimmal. :)
Aztán 3 körül ébredés, gyors uzsi és 4-kor uzsgyi kifelé egészen fél 8-8-ig. Aztán már a vacsi és társai következnek egészen este 10-ig, amikoris Annám végre ágyba kerül.
Nem bánom, hogy majdnem minden napunk egyforma. Imádom ezt az időszakot és elkeserít, hogy az én kis drágaságom szeptembertől óvodába megy. Elkeserít de ezzel együtt örülök is neki, mert látom rajta, hogy már nagyon vágyik más gyerekek társaságára. Biztos vagyok benne, hogy imádni fog oviba járni:)
Ésmég egykét mondat:
- jövőhéten végre elutazunk a fővárosba egy kicsit kikapcsolódni a hugiékhoz. Már nagyon várjuk:) (ott tuti készítünk pár új fényképet).
- lelkiekben készülődünk a kéró festésére (egy hónap múlva lesz esedékes), és végre Annám külön szobába kerül. Igyekszem majd barátságosan kidekorálni a kis birodalmát, bár még az ötletgyűjtés elején tartok.
- 1 hónap múlva pedig ismét megyünk pöstre, akkor lagziba - természetesen ottalvósba.
Szóval ezek vannak.
Azérmán olyan jó, hogy nyár van:)

155.

Kicsit el vagyunk maradva.
Betudható ez a lazaság annak, hogy mostanában ebben a szuper időben nem nagyon vagyunk bent, csak annyit, amíg a kisasszony eszik és alszik. A nap további eseménye a szabadban zajlik (néha az evés is jobban esik kint a teraszon).
Az múlt héten sikerült Annácskámat beíratni az óvodába. Első helyre Károlyfalvát írták, azt szeretnénk, ha oda járna, de mivel ott elég kevés a hely és állítólag sokan jelentkeztek oda, így nagy valószínűséggel a Partizán úti oviba kerül majd, valamelyik csoportba. Amelyik csoportot ott kinéztünk, szintén túljelentkezés van. Nem egyszerű ez az oviválasztás. Azt mondták, hogy majd levélben értesítenek, hogy melyikbe vették fel. Bízzunk benne, hogy jó csoportba kerül.
A hétvégén itthon voltunk, virágokat ültettünk ezerrel szombaton, vasárnap pedig délután csavarogtunk egy kicsit, anyuméknál voltunk.
Képekkel sajnos nem szolgálhatok most, lemerült a fényképező aksija, de mostmánis teszem töltőre, mert ha nem, akkor hipphopp elfelejtem.