2010. augusztus 19., csütörtök

176.

Kicsit elmaradtam az írással, pedig történtek dolgok. De talán épp azért nem írtam, hogy nehogy valamit elkiabáljak, vagy ilyesmi. Örülni is csak visszafogottan örültem.

Áprilisban az én egyetlen hugicámnak bekötték a fejét. 17-én volt az esküvő, ahová én már mint "kisbálna" mentem, 34 hetes kismamaként. :) Jóvolt:)

Ekkora volt a pocak:

Aztán májusban végig készenlétben álltunk, mert úgy tűnt, hogy az én drágám talán hamarabb érkezik, ehhez képest jól kihúztuk egészen 25-ig, amikoris tervezett császármetszéssel született meg drága kisfiúnk, Milán. 3950 gramm és 53 cm volt a nagylegény, azóta pedig csak nő és nő. :)

Egyetlen virágszálam is növöget, egyemaszívét. Kis ovisom már hatalmas, 22 kg. Olyan nagy, hogy a termete alapján már simán kezdhetné az sulit. Meg is lepődnek sokan, akik ritkán látják, hogy milyen magas csajszi. De még ugye 4 éves sincs.
Mi pedig jól vagyunk apával, jövő héten ünnepeljük a 8. házassági évfordulónkat. Megy az idő rendesen:))
Majd folytköv. remélem hamarosan. :)