173.

Az elmúlt egy hónapban nem nagyon voltam aktív, már ami a blogomba való írogatást illeti.
Nehéz is lesz ennyi idő után összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történt.
Asszem megint inkább hagyom a képeket, hogy beszéljenek helyettem. Azért próbálok az elkövetkező időszakban többet írogatni.

Szóval. Végre eljutottunk Marcsu barátnőmék tanyájára (Kenézlőre), ahogy rengeteg kis- és nagy báránykát láttunk, simogattunk (és szagoltunk:D). Anna annyira élvezte, hogy azt el sem lehet mondani. Imádta őket. Próbált rábeszélni, hogy egy kicsit vigyünk haza. Már majdnem sikerült is, amikor észbe kaptam, hogy azért ezt nem kéne:D

Marcsu, Annám és a kisbari

Egyik vasárnap délután "elszaladtunk" Kőkapura (mi hárman, + anyum és nagyim) egy pár órára sétálgatni. Nagyon rég voltunk arra (2 év hosszú idő), akkor Anna még karonülő volt. Nagyon tetszett neki a kis patak, a tó, a kastély és az erdő:) Kár, hogy csak rövid időt töltöttünk ott, elég hamar lehűlt a levegő.

Anyummal a tó partján

kavicsoztunk a pataknál:)

Az elmúlt hétvégén ismét Ürömre mentünk a hugiékhoz. Pénteken indultunk, aztán szombaton kicsit vásárolgattunk, este pedig a fiúk mentek a magyar-svéd meccsre. Mi előtte (csak csajok) elmentünk kicsit sétálni a Duna partra, addig a fiúk gyúrtak az esti mókára:)

Anna és a Duna

A szombati meccs után, vasárnap reggel téptünk hazafelé, hiszen nagyanyómnál búcsú volt, így a család apraja-nagyja jelen volt, mi se maradhattunk ki. Hugiék is jöttek utánunk fél óra csúszással. Az én drága nagyanyóm megint olyan finket főzött és sütött, hogy még most is tele vagyok tőle:) Jó volt kicsit a családdal lenni.

Anna és Éviék Kelly kutyusa

Egyelőre ennyi, majd még folytköv, remélem hamarosan.

172.

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm (és kedvem se) postolni, így gondoltam, hogy most egy-két képet felrakva beszámolok az említésre méltó eseményekről.
Persze az időrendi sorrendet már megint nem sikerült eltalálnom (a képek feltöltésekor), de mitszámít:D

szóval:

Anna megkapta a 3. gyerekülését:

Kicsit sipákolt, hogy neki nem kell új, mert már van, de aztán beletörődött, most pedig már nagyon büszke rá:) Mindenkinek mutogatja.
A múlt héten eljöttek hozzánk Barbi barátnémék a kis Bence babával, nálunk is aludtak. Nagyon örültünk nekik. :) Volt a kertben főzőcskézést, babgulyást kutyultam össze, fini lett. :)

Bence és Annababa

Barbiékkal egyidőben a hugiék is jöttek hozzánk kicsit megkésve Anna napot ülni.

Anna és a hugim

Mostanában, mivel igen jó idő volt az elmúlt hetekben (szerencsére), így Annám sok időt töltött a nagyijánál (anyuméknál), aholis őrült pancsipartikat rendeztek:) Babó, főnökasszonyként vezényli, hogy ki mikor menjen a vízbe:) Imádja:)

itt épp papóval (apummal) pancsikálnak

Na, és végre elkészült Anna szobácskája (már 2 hete), azóta felkerültek már a dekorációk a falra (majd azt is lefotózom). Szerencsére elfogadta a szobáját, mindig ott játszik, úgyhogy legalább már csak egy szobában csinál rendetlenséget:)

ilyen lett az ajtófüggöny és a falvédő

Amúgy dackorszak van a köbön. Iszonyatos hisztik vannak, főleg engem tüntet ki a figyelmével a kisasszony. Néha igen nehezen bírok vele, mert amit a fejébe vesz, azt onnan ki nem verjük semmivel. Volt, hogy egy kis ásványvíz volt a megoldás, fejre öntve. Szóval néha durva a helyzet, de ez a korszak ezzel jár. Feszegeti a határokat, nem gyengén. Majd kinövi (remélem), vagy majd az ovi helyreteszi. Fú télleg, hamarosan beszoktatunk... már előre izgulok:D

166.

Szombat délelőtt (kb. fél 9-kor) fogtuk magunkat és elkocsikáztunk Esztergomba a lentebb említett pancsikázó helyre. Kb. 10-15-ig voltunk ott. Ezalatt Anna konkrétan végig vízben volt, kivéve délben egy kb. fél órát, míg kajáltunk. Egyik medencéből mentünk a másikba, nem volt egy perc megállás sem.
Ami igazán meglepett - ahhoz képest, hogy még nem voltunk ilyen "nagy vízben" pancsikolni -, hogy egyáltalán nem félt Annácskám egyáltalán a medencékben lévő sok víztől, a kismedencét simán bírta, és a nagyobb medencékbe is jött velünk, nem volt sipítozás, meg hisztériázás, hogy fél. Kapaszkodott a nyakunkba vagy a békáján ücsörgött és fülig ért a szája:) Olyan kis ügyes volt:)
Íme az ott készült képek első része:

a gyerekmedencénél fintorog a drágám:)

anyával a vízben

ilyen, amikor nem akarja, hogy fényképezzük...

és ilyen, amikor nem bánja:D

Anna és a békája:)

165.

Előszöris:

Kevinbabának nagyon BOLDOGSÁGOS 2. SZÜLETÉSNAPOT kívánunk nagy-nagy szeretettel!!!:)
Happy Birthday Comments
Myspace Comments


Ma este érkeztünk haza Ürömről:)
Nagyon mozgalmas 3 nap van mögöttünk, cseppet sem unatkoztunk. Már ránk fért egy kis nyüzsi:)
Szóval péntek ebéd után indultunk, kb. 4, fél5 körül értünk hugiékhoz. Hála a megyeri hídnak, kikerültünk a péntek délutáni állítólagos dugót (szerencsére nem túl gyakran van benne részünk:D).
Aznapra már igazából semmi extrát nem terveztünk, de azért este 8 körül kimentünk Üröm központjába, ahol (asszem) a nyári fesztivált tartották. Belehallgattunk a Csík zenekar koncertjébe (imádatos volt!), ettünk fini kürtös kalácsot, a fiúk sörözgettek, Anna pedig lufizott:) Nem voltunk ott sokáig, mert eléggé lehűlt a levegő és a kisasszony is elfáradt, de ettől függetlenül jól szórakoztunk.

nyuszi ül a fűben:)

bámészkodás

a fiúk:)

163.

Anna pisil, egyedül:)
TEgnap este videóztuk a kiscsajt egy kicsit. Íme az első részlet:


- Click here for the funniest movie of the week

Egyébként a videó szuper minőségű, ha a tv-re dugjuk a kamerát és úgy nézzük vissza. Bárhogy próbálom a sz.gépre rátenni, ilyen homályos lesz. Nemtom hogy lehetne jobb minőségűre készíteni. Na mindegy, a lényeg látszik és hallatszik:)

162.

Még élünk.
Az utóbbi egy-két hétben igazából semmi extra nem történt, fényképek se nagyon készültek, mert az egész napunk egy nagy rohanás.
Reggel ébredünk 7-8 között, 9-kor reggeli (addig én főzök ezerrel), és 10 körül - mire megfőztem és elmosogattam magam után - rohanunk is kifelé (kivéve ha esik az eső). Már javában megy a déli harangszó, mikor beesünk, és 1 óra is elmúlik, mire Annám végre elcsucsul. Aztán lenne talán egy kis időm ide irogatni, de kedvem nem sok van hozzá (meg igazából nincs is mit), úgyhogy játszok és beszélgetünk a drága csajaimmal. :)
Aztán 3 körül ébredés, gyors uzsi és 4-kor uzsgyi kifelé egészen fél 8-8-ig. Aztán már a vacsi és társai következnek egészen este 10-ig, amikoris Annám végre ágyba kerül.
Nem bánom, hogy majdnem minden napunk egyforma. Imádom ezt az időszakot és elkeserít, hogy az én kis drágaságom szeptembertől óvodába megy. Elkeserít de ezzel együtt örülök is neki, mert látom rajta, hogy már nagyon vágyik más gyerekek társaságára. Biztos vagyok benne, hogy imádni fog oviba járni:)
Ésmég egykét mondat:
- jövőhéten végre elutazunk a fővárosba egy kicsit kikapcsolódni a hugiékhoz. Már nagyon várjuk:) (ott tuti készítünk pár új fényképet).
- lelkiekben készülődünk a kéró festésére (egy hónap múlva lesz esedékes), és végre Annám külön szobába kerül. Igyekszem majd barátságosan kidekorálni a kis birodalmát, bár még az ötletgyűjtés elején tartok.
- 1 hónap múlva pedig ismét megyünk pöstre, akkor lagziba - természetesen ottalvósba.
Szóval ezek vannak.
Azérmán olyan jó, hogy nyár van:)

157.

Mostanában eléggé el vagyok maradva, már ami a bejegyzéseket illeti.
A hétköznapok általában ugyan úgy zajlanak, délelőtt 10-12 között kint, aztán alvászat után 15-19-ig megint kint. Ilyenkor van egy kis udvari hókamóka (homokozás, csúszdázás), játszóterezés, Kristófozás, ilyenek. Fényképezőt csak nagyon ritkán viszünk magunkkal.
Most hétvégén (vasárnap) nem felejtettük itthon a gépet, és készítettem néhány képet Annámról, miközben apa dédinek segített paradicsom palántát ültetni...
Szal a képek:

a nagy kapálás - Anna sem maradt ki a munkából:)

komolyság a köbön:)

egy kis cicuskergetés:)

karika - Anna mostanában szívesen fűzögeti a pittypangot:)

tyutyuka-etetés

A bilizéssel még mindig hadilábon áll a kisasszony. Most már muszáj a sarkamra állnom és jó időben bugyikát adni Annára. Ha bepisil, hát kimosom a ruháit, de valahogy rá kell vezetnem, hogy a pelus már egy ilyen nagy lánynak nem való. Bár akárki kérdezi tőle, hogy kell még a pelus?, egyből rávágja, hogy: KELL!!! :D

156.

Tegnap délután megleptek minket anyumék. Azt tudtam, hogy szeretne venni Annának csúszdát, de hogy el is hozzák rögtön, azt nem sejtettem. Úgyhogy tegnap jó kis meglepetést szereztek nekünk.
Igaz, hogy nem új a csúszda, de ez egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy lehessen rajta csúszni és bármikor (kivéve esőben) a rendelkezésére álljon a lánykámnak.
Első körben felmászott rá, de lecsúszni nem mert. Kicsit pityergett is a nagyijának, de később, amikor Kristófék is nálunk voltak, már nagyon ügyesen ment a csúszás.
Íme az új játék:

így örült:)

Bilizés terén is van haladás... kéremszépen, a kislányom a héten kb. 3-szor pisikélt a bilibe:)
Először úgy pisilt kérésre, hogy pancsi után állt a kádban és kértem, hogy pisiljen a vízbe. És láss csodát!!! Belepisilt:)) Azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből örömömben. Eddig akárhányszor kértem, hogy pisiljen a vízbe, rávágta, hogy nem, és ennyivel el volt rendezve a dolog, most pedig első szóra sikerült.
Aztán másnap úgy ültettem rá a bilire, hogy tettem bele vizet és kértem, hogy most így pisiljen a vízbe. Ráült és belepisilt:) Annyira boldog vagyok:) Alig várom a nyári kánikulát, amikor majd csupin szaladgálhat, mert úgy hátha könnyebb lesz letenni a pelukát.

151.

Túl vagyunk egy izgalmas napon, ami tartogatott jót is, és sajna volt sírásrívás is.
Délelőtt nem történt semmi különös, délután elmentünk Annának cipőkét venni. Sajna nem volt túl nagy a választék, így csak egy kis tornacipőkét kapott a gyerkőc (nameg pár bugyogót, egy tavaszi dzsekit és egy sapit).
Utána volt a szokásos randi Kristófékkal. Jót játszottak náluk a gyerkőcök, aztán a játszótérnél Annának sikerült beleszaltóznia a játszi mellett lévő egyetlen pocsolyába. Szépen nézett ki a gyerekem gondolhatjátok:) Onnantól viszont hiszti-hisztit követett. Lehet, hogy a fáradtság, lehet, hogy valami front van a dologban, nem tudom. Elég fárasztó volt a délután/este.
A gyors átöltözés után még volt egy kis homokozás a gyerekeknek. Az í-re az tette rá a pontot, amikor Kristófnak sikerül Anna szemébe (és szájába) szórni a homokot. Akkor mentünk is befelé.
Majd jött a hab a tortán, rucikat le, rucik be a kádba ázni, cipőke úgyszintén, csupa merő homok volt minden. Készülök rá, hogy ez vár rám minden este, míg homokozás-szezon van. De sebaj, így nőnek fel a gyerekek. Megugye kell a kosz, mert úgy szép a gyerek, ha koszos:))) Aszongyák:)
Íme a képek:

homokozás (Anna az új felkapós sapiban)

sárosan, sírósan a nagy pocsolyába esés után

az új pipellő (és az én szép kaktuszom)

150.

Ééééés, végre kész a homokozó:)))
Apuci szépen lefestette, hoztak bele ma homokot, úgyhogy kezdődhetett a hókamóka:)
Íme képekben:

az első rácsodálkozás: ebben homok van

jééé, ebben télleg homok van és csakazenyim:D

aztamindenit, hogy ebben milyen jókat fogok játszani (és fetrengeni) :D

gyorsan, kezdjük a munkát:)

anya is besegít kicsit :)

Annyira boldogságos nap volt ez a mai. Ahogy Anna felébredt a délutáni alvászatból, egyből mentünk is kifelé (még jó, hogy hagyta magát felöltöztetni, igen sietett a kisasszony), első dolga volt a homokozót megkeresni kint:)
Nagyon jó volt látni az örömét:)

149.

Navégre:))))

Annyira, de annyira vártam már ezt a jó időt. Szikrázóan süt a napocska, felhőnek se híre, se hamva, kicsit lengedez a szél, nagyon friss illatot cipelve magával, szóval egyszerűen csodálatos idő van.
Ennek örömére két napja rengeteget vagyunk a szabadban, tegnap este is 8 után mentünk be.
Elég egy tavaszi kabát, elég egy tavaszi kis sapi, annyirajóóó:)
Teljesen feltöltődöm, a tavaszi fáradtság pedig azt se tudom, hogy merre jár:)

148.

Hogy miért is kell nekünk (ill. Annának) homokozó?
Hát ezért:

tőlünk nem messze egy sóderkupacnál...

nagyon dolgozik a kisasszony:)

csííííz:)

napsütésben élvezet a munka:)

Anna és kis barátja, Kristóf

Cukifejű Kristófbaba:)

147.

Végre elkészült Anna új homokozója, hála édesapámnak. :)

Ma délután elhozták, összerakták, úgyhogy már csak a lefestése van hátra és mehet a helyére. Anna már alig várja, hogy végre ott homokozzon, kedvenc időtöltése újabban.

Anna segít a nagyapjának:)

Ilyen a homokozó a fedele nélkül és ilyen, amikor rajta van a fedél

Muszáj volt úgy kérnem apumtól a homokozót, hogy legyen fedele, mert az udvarunk kész átjáróház. Nagyon sok cicus mászkál fel-alá a kertben (mert oda a kutyut nem engedjük, ő csak az első udvarban csinálhat kuplerájt), és nem szeretném, hogy a gyerek homokozója tele legyen cicapisivel és kakival.

Egyébként hamarosan elkezdjük a tényleges munkát a kertben (úgymint parkosítás - valahogy), bár a konkrét füvesítés elmarad, elegyengetjük a terepet, aztán megvárjuk, míg benövi a fű (persze magot szórunk el), folyamatos kaszálással szerintem hamar megerősödik. Ha az egész területet előtte fel kéne ásózni, vagy ilyesmi, akkor sztem két év múlva se tudnánk hol szalcsit sütni. Márpedig ezen a nyáron már itt akarunk sütögetni, nem másnál. Úgyhogy hajrá!:)

Holnap jövök még képekkel.