151.

Túl vagyunk egy izgalmas napon, ami tartogatott jót is, és sajna volt sírásrívás is.
Délelőtt nem történt semmi különös, délután elmentünk Annának cipőkét venni. Sajna nem volt túl nagy a választék, így csak egy kis tornacipőkét kapott a gyerkőc (nameg pár bugyogót, egy tavaszi dzsekit és egy sapit).
Utána volt a szokásos randi Kristófékkal. Jót játszottak náluk a gyerkőcök, aztán a játszótérnél Annának sikerült beleszaltóznia a játszi mellett lévő egyetlen pocsolyába. Szépen nézett ki a gyerekem gondolhatjátok:) Onnantól viszont hiszti-hisztit követett. Lehet, hogy a fáradtság, lehet, hogy valami front van a dologban, nem tudom. Elég fárasztó volt a délután/este.
A gyors átöltözés után még volt egy kis homokozás a gyerekeknek. Az í-re az tette rá a pontot, amikor Kristófnak sikerül Anna szemébe (és szájába) szórni a homokot. Akkor mentünk is befelé.
Majd jött a hab a tortán, rucikat le, rucik be a kádba ázni, cipőke úgyszintén, csupa merő homok volt minden. Készülök rá, hogy ez vár rám minden este, míg homokozás-szezon van. De sebaj, így nőnek fel a gyerekek. Megugye kell a kosz, mert úgy szép a gyerek, ha koszos:))) Aszongyák:)
Íme a képek:

homokozás (Anna az új felkapós sapiban)

sárosan, sírósan a nagy pocsolyába esés után

az új pipellő (és az én szép kaktuszom)

107.

A minap elmentünk hármacskán egy kicsit vásárolgatni, hisz nyakunkon a karácsony.
Az idén sem kell sokkal kevesebb ajándékot beszereznünk, mit tavaly, és idén sem okoz kevesebb fejtörést a dolog, hogy kinek mit is kéne.
Az egyik boltban Anna kinézett egy nagyobbacska lovacskát (volt ott majom, maci, nyuszi, minden, de neki akkor is a lovacska kellett), amit lelkesen végigcipelt az egész üzleten. Megmosolyogtató volt a látvány, ahogy az én törpém egy ilyen nagy állattal a kezében rohangál. :)
Úgy döntöttünk apával, hogy megkapja tőlünk (vagyis izé... a Mikulástól) a lovacskát. Azóta ő nagy kincs, megy vele a játszás, és mást se hallgatunk egész nap, minthogy: "gyíígyíígyíí!" :D

106.

Annácskám ma megkapta első igazi ágyikóját:)
Anyum lepett meg vele minket (vagyis az volt meglepetés, hogy ő szeretné venni neki mikulásra és karira), úgyhogy nagy volt az öröm.
Anna először pityergett, amikor a kiságy kikerült a szobából, de aztán megbékélt látva, hogy kap egy új, szépséges ágyikót. Rögtön birtokba is vette, aztán a délutáni alvásnál már jól ki is próbálta.
Így néz ki az ágy gyerekkel és gyerek nélkül:




Aztán majd alakul a szoba jövő nyáron, akkorra tervezünk egy kis festést. Majd lesz szép falvédője is, meg minden:)