172.

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm (és kedvem se) postolni, így gondoltam, hogy most egy-két képet felrakva beszámolok az említésre méltó eseményekről.
Persze az időrendi sorrendet már megint nem sikerült eltalálnom (a képek feltöltésekor), de mitszámít:D

szóval:

Anna megkapta a 3. gyerekülését:

Kicsit sipákolt, hogy neki nem kell új, mert már van, de aztán beletörődött, most pedig már nagyon büszke rá:) Mindenkinek mutogatja.
A múlt héten eljöttek hozzánk Barbi barátnémék a kis Bence babával, nálunk is aludtak. Nagyon örültünk nekik. :) Volt a kertben főzőcskézést, babgulyást kutyultam össze, fini lett. :)

Bence és Annababa

Barbiékkal egyidőben a hugiék is jöttek hozzánk kicsit megkésve Anna napot ülni.

Anna és a hugim

Mostanában, mivel igen jó idő volt az elmúlt hetekben (szerencsére), így Annám sok időt töltött a nagyijánál (anyuméknál), aholis őrült pancsipartikat rendeztek:) Babó, főnökasszonyként vezényli, hogy ki mikor menjen a vízbe:) Imádja:)

itt épp papóval (apummal) pancsikálnak

Na, és végre elkészült Anna szobácskája (már 2 hete), azóta felkerültek már a dekorációk a falra (majd azt is lefotózom). Szerencsére elfogadta a szobáját, mindig ott játszik, úgyhogy legalább már csak egy szobában csinál rendetlenséget:)

ilyen lett az ajtófüggöny és a falvédő

Amúgy dackorszak van a köbön. Iszonyatos hisztik vannak, főleg engem tüntet ki a figyelmével a kisasszony. Néha igen nehezen bírok vele, mert amit a fejébe vesz, azt onnan ki nem verjük semmivel. Volt, hogy egy kis ásványvíz volt a megoldás, fejre öntve. Szóval néha durva a helyzet, de ez a korszak ezzel jár. Feszegeti a határokat, nem gyengén. Majd kinövi (remélem), vagy majd az ovi helyreteszi. Fú télleg, hamarosan beszoktatunk... már előre izgulok:D

162.

Még élünk.
Az utóbbi egy-két hétben igazából semmi extra nem történt, fényképek se nagyon készültek, mert az egész napunk egy nagy rohanás.
Reggel ébredünk 7-8 között, 9-kor reggeli (addig én főzök ezerrel), és 10 körül - mire megfőztem és elmosogattam magam után - rohanunk is kifelé (kivéve ha esik az eső). Már javában megy a déli harangszó, mikor beesünk, és 1 óra is elmúlik, mire Annám végre elcsucsul. Aztán lenne talán egy kis időm ide irogatni, de kedvem nem sok van hozzá (meg igazából nincs is mit), úgyhogy játszok és beszélgetünk a drága csajaimmal. :)
Aztán 3 körül ébredés, gyors uzsi és 4-kor uzsgyi kifelé egészen fél 8-8-ig. Aztán már a vacsi és társai következnek egészen este 10-ig, amikoris Annám végre ágyba kerül.
Nem bánom, hogy majdnem minden napunk egyforma. Imádom ezt az időszakot és elkeserít, hogy az én kis drágaságom szeptembertől óvodába megy. Elkeserít de ezzel együtt örülök is neki, mert látom rajta, hogy már nagyon vágyik más gyerekek társaságára. Biztos vagyok benne, hogy imádni fog oviba járni:)
Ésmég egykét mondat:
- jövőhéten végre elutazunk a fővárosba egy kicsit kikapcsolódni a hugiékhoz. Már nagyon várjuk:) (ott tuti készítünk pár új fényképet).
- lelkiekben készülődünk a kéró festésére (egy hónap múlva lesz esedékes), és végre Annám külön szobába kerül. Igyekszem majd barátságosan kidekorálni a kis birodalmát, bár még az ötletgyűjtés elején tartok.
- 1 hónap múlva pedig ismét megyünk pöstre, akkor lagziba - természetesen ottalvósba.
Szóval ezek vannak.
Azérmán olyan jó, hogy nyár van:)

148.

Hogy miért is kell nekünk (ill. Annának) homokozó?
Hát ezért:

tőlünk nem messze egy sóderkupacnál...

nagyon dolgozik a kisasszony:)

csííííz:)

napsütésben élvezet a munka:)

Anna és kis barátja, Kristóf

Cukifejű Kristófbaba:)

145.

Naszóval...
Szombat délelőtt (vagyis inkább reggel) csörgött a mobilom (ami kb. 1 évben max. 10-szer csörög - még jó, hogy megismerem a csengőhangját:D), Barbikám hívott, hogy itthon leszünk-e ma (azaz szombaton). Mondom igen, mér jösztök? Há majd meglátod - jött a válasz.
Tűkön ültem egész nap, hogy most jönnek vagy sem. Azért egy tepsi sütit összedobtam, biztos ami biztos:)
A délutáni alvás után kicsit kimentünk kavicsozni Annával (igen jó móka kavicsokat dobálni a pocsoj(ly?)ákba), aztán nem sokkal később meg is érkeztek az én Drágámék:)
Jaj, volt nagy boldogság, Annácskám kiabált befelé a kocsiba, hogy Bence, Bence, meg Babi annyira odáig volt a kiscsávóért:) Bent puszilgatta, simogatta, jaj, úgy szeretgette, hogy csuda:)
Bencebaba tüneményes. Kicsit fáradt volt, de kb. 10 perc után feloldódott, feltérképezte a kérót, volt játszás. Annám egyáltalán nem volt féltékeny, odaadta a játékait, nem volt irigy.
Azóta is őket emlegeti. :)
Íme a képek:

Babám és a két gyerkőc

ment a motorozás
persze Bencebaba is kipróbálta a motort
és Anna ágyát is letesztelte:)

Anna végre kipróbálhatta a hintáztatási tudását igazi kisbabán is:)

az aprónép és én:)

Alig várom, hogy májusban újból találkozzunk velük. Akkor talán megyünk a hugimékhoz Pestre, hazafelé Diósgyőr felé vesszük az irányt, az tuti:)

Annyira sajnálom, hogy ilyen messze lakunk egymástól. Milyen jó is lenne minden nap találkozni velük, a gyerekek játszanának, mi elcsacsognánk, jaaaj, de jó is lenne. Hiányzik az én drága Barátném.

139.

A tegnapi nap igazán jól sikerült.
Összeszedtük magunkat délután és elmentünk végre Szilvikémékhez, mert ugye mióta beköltöztek az új házikójukba még nem voltunk náluk, és még hivatalosan Panna babát sem tekintettük meg (csak egyszer láttuk eddig, a Tescoban véletlenül összefutottunk). Szóval már ideje volt találkoznunk.
Anna nagyon jól érezte magát, szerintem Petike is jól szórakozott. Egyem a szívét, úgy produkálta magát, hogy csuda, csak lestünk. Igazi kisfickó. Annám se egy csöndes, visszahúzódó fajta, ő is tudja borzolni az idegeimet, de egy fiú gyerek azért mégiscsak vehemensebben teszi mindezt. Iszonyat erő van a kis drágában, mellette Annám olyan kis törékenynek tűnt. Nem volt semmi vita, nem volt sírás, szépen elbohóckodtak hol együtt, hol külön-külön.
Panna baba is tüneményes, egy csöndes kis angyalka, Szilvinek tényleg egyrossz szava sem lehet rá (és nincs is!). Jó, egy picit nyekergett, de valószínű fogzás gyötri. Ettől eltekintve egy hangja se volt, nézelődött, és csöndben tűrte, hogy cipeljem ide-oda. Kis drágaság:)
Sírás tényleg nem volt, csak amikor hazaindultunk. Szilvi szeretett volna adni Annának valamit (plüssnyuszit szemelt ki), mert azzal Petya nem játszott. Erre a fiatalember kikérte magának és jól hangot is adott a nemtetszésének. Végülis jogosan, azzal a nyuszival épp akkor akara elkezdeni a játszást. :) Anna csak nézte, hogy mi van, nem balhézott a nyusziért, inkább kivárta, hogy Szilvi és Petya együtt válasszanak valamit Annácskának. Így kapott egy cuki egérkét.
Annám hazafelé azért sírdogált, mert nem kapott Petyától búcsúpuszit... na igen, szegénykém lelkébe mély seb maródott, nem is tudom, hogy fogja feldolgozni:) A következő látogatáskor biztos dupla puszit követel majd:D
Íme a képek:

Ismerkedés Pannababával, Annám nagyon megszeretgette a kis Pannácskát.

Szilvi és én a csipet-csapattal:)

Gyönyörűséges Panna és én

Petya és Annácskám Panna járókájában:)

együtt velük:) (L)

132.

Csak röviden, hogymiújság...
- Anna ma nagyon sokat rohangált csupi senékkel, félek, hogy megfázik, ha pelusozni akarom, akkor elszalad, jó messzire,
- délután 3/4 órát aludt csak (a megszokott 2 helyett),
- este elaludt villámgyorsan,
- majd felébredt ismét 3/4 óra múlva, lázasan, sírósan, kapott kúpot, most alszik,
- ezerrel dolgoznak Marcsuék a szemben lévő házikójukon, talán jövő héten be is költöznek... ennek nagyon örülünk, lesz pesztonkánk, Anna nagyon imádja a két csajszit (Vikit és Orsit), és persze nekem is lesz végre egy olyan barátném, aki nem több tízszáz km-re lakik tőlünk, hanem jó közel.
- minden szabad pillanatomban (amikor épp nem suvickolok valamit) alátétezek, íme a mai két munkám (szalvétából):


- tervezzük, hogy ellátogatunk Szilvikémékhez végre, csak ugye nehéz összeegyeztetni, hogy mint a 4 puja egészséges legyen (beteg gyereket nem viszünk ugye kisbabás társaságba),
Holnap megyünk anyumékhoz végre, már két hete nem voltunk náluk, hiányoznak. Naés persze Ágnesnapot is kell ülnünk, és anyumat felköszönteni jól:)

jah, és a nap fénypontja volt, hogy Anna feldugott az orrába egy jókora (1,5 cm hosszú és kb. 0,5 cm széles) papírdarabot. Első ránézésre azt hittem, hogy cicakaka, de mivel zsepivel nem tudtam kipiszkálni és szemmel láthatóan nagyon idegesítette, így "nekiestem" szemöldökcsipesszel. Amikor kiszedtem, akkor láttam csak, hogy nem cicakaka volt, hanem papírdarab. Csak tudnám mikor dugdosta az orrába...

127.

Szóval tornázunk.
Úgy néz ki a dolog, hogy tornázás előtt beugrunk általában Kristófékhoz, ott van egy kis közös játszás, aztán együtt velük indulunk tornázni. Jelenleg szánkóval közlekedünk (mivel van még hav rendesen, hála a repkedő mínuszoknak), de egy időben motorral nyomultunk (ill. nyomul Babó, én rohanok utána).
Norbi régi és újabb videóira ugribugrizunk, van kedvenc, van kevésbé kedvenc. A zsírégetést imádjuk:)
Legutóbb (szerdán) készítettem pár képet, természetesen a pujákról. Rólam nem készült kép hálistennek:)
Szal íme:

Anna és Kristóf

Annám a jó zenére táncizik az asztalon:)

Mikor elfáradt, lefoglalja magát valami nagyon izgivel: cserpálással:)

Mónianyunak nincs szüksége súlyzóra, ott van neki a kisfia:)

91.

Kittitől...
a hoxás babák, akiket imádunk:)
Köszi Drága!:)


imikimi - Customize Your World

83.

Na, úgylátom sikerált az előbb egy - már fenn lévő - képet újból feltennem, de sebaj:)

Vasárnap, hazafelé jövet beugrottunk Barbikámékhoz Miskolcon. Rég láttuk a kis Bencebabát, alig vártuk már a találkozást. Hihetetlen nagyot nőtt a kissrác, mióta utoljára láttuk. Hatalmas mosollyal fogadott minket, annyira édes volt, egy picit sem félt tőlünk, pedig Anna aztán lerohanta, folyton puszilgatta, ölelgette, szeretgette. Nagyon édesek voltak.
Barbim egy tünemény, imádom. Olyan jó anyuci, hogy csuda. Szeretem őket nagyon.
Íme néhány náluk készült fotó:






Annyira rossz, hogy ilyen messze laknak (80-90 km kb.). Nagyon bírnám, ha többször tudnánk találkozni, annyi beszélnivalónk lenne. De mivel a távolság megvan, marad az online trécselés és babamutigálás:) Végülis az is jobb, mint a semmi. :)