Vasárnap, hazafelé jövet beugrottunk Barbikámékhoz Miskolcon. Rég láttuk a kis Bencebabát, alig vártuk már a találkozást. Hihetetlen nagyot nőtt a kissrác, mióta utoljára láttuk. Hatalmas mosollyal fogadott minket, annyira édes volt, egy picit sem félt tőlünk, pedig Anna aztán lerohanta, folyton puszilgatta, ölelgette, szeretgette. Nagyon édesek voltak.
Barbim egy tünemény, imádom. Olyan jó anyuci, hogy csuda. Szeretem őket nagyon.
Íme néhány náluk készült fotó:
Annyira rossz, hogy ilyen messze laknak (80-90 km kb.). Nagyon bírnám, ha többször tudnánk találkozni, annyi beszélnivalónk lenne. De mivel a távolság megvan, marad az online trécselés és babamutigálás:) Végülis az is jobb, mint a semmi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése