Minden délután megy a hiszti.
Kivételesen nem Annám csinálja a műsort, hanem én. Ugyanis minden nap délután esedékes a szurim beadása. Nem vagyok ápolónő, meg ilyesmi, mégis én adom be magamnak a szükséges injekciót. Clexane-t kell adnom magamnak, ami a trombózis megelőzésére szolgáló szer. Érdekes módon azt írják, hogy 10 napnál tovább nem adható, nekem mégis 1 hónapig kell a bőröm alá szurkálnom ezt a fájdalmas valamit. Fáj, nemcsak szúráskor, hanem utána is, de piszkosul. Két hete kapom és még több mint ennyi van hátra. Nemszeretem, de muszáj. :(
1 megjegyzés:
Hú Teszegényke!
Mi nagyon úúútáljuk az injekciót,szóval teljesen megértünk.Na és hogy magadnak kell beadni,ez ám a nemsemmi!Ügyes vagy!Majdcsak gyorsan eltelik az a kb 2 hét és akkor nem kell már beiktatni ezt a délutáni szertartást!Addig is kitartást Neked!Puszi Babónak és Neked is Dórianya!
Megjegyzés küldése