Azok az anyukák, akikkel már több, mint két éve együtt vártuk az első gyermeket, már vagy babáznak a kistesóval, vagy most töltik a legszebb 9 hónap valamelyikét. Én is erre vágyom, de sajnos a 6 hetes kontrollig nem vagyok nyugodt. Hiába maradt meg a bal petefészkem 2/3 része, még így is félek, hogy 6 hét alatt újból kialakul valami elváltozás rajta. Node igyekszem nem erre összpontosítani, hiszen tudom, hogy ez nem épp a legjobb hozzáállás.
Amikre mostanában készülünk:
1. Egyedül evés. Készítem Annát az ovira (igaz, még egy év van addig), hogy majd egyedül is tudjon szépen hamizni. Már egyszer-kétszer nagyon jól sikerült az egyedül evés, de azért inkább az az általános, hogy kézzellábbal a legjobb enni. :) Szal gyakorlunk.
2. Anna hamarosan kiköltözik a rácsos ágyból. Nyáron szerettük volna a külön szobát (amit reméljük meg is kap), és az új ágyat, de az ágyhoz jobb, ha már most hozzászokik. Egyébként pedig félek, hogy széjjelveri a kiságyat, mert aludni nem szívesen megy már bele, ha bele is mászik, akkor előszeretettel rázza a rácsot, ugrál benne, én viszont inkább félretenném a kistesónak.
Mivel mostanában nem készül túl sok új kép Annáról, így előszedem a régebbi fotókat.
Ezeken a képeken életem leszebb időszakában jártam. Imádtam, és erre vágyom újra...
Itt kb. 33 hetes kismami vagyok, a hugimmal végeztünk pocakméret-összehasonlítást (ő nem volt állapotos). :)
Ez a kép pedig 2006. 10. 11.-én készült, 10 nappal Anna születése előtt. Hatalmas dinnyepocakom volt, de nem hátráltatott semmiben. Simán ment a felmosás térden csúszva:)
1 megjegyzés:
Igazán csodás érzés pocósnak lenni és látszik a képeken,hogy nagyon boldog vagy!Reméljük hamarosan újra előszedheted a kismamaruhákat,szorítunk hogy simán menjen minden:))
Babó pedig biztos pikk-pakk megtanulja majd a kajcsizást egyedül és tökügyi lesz:))
Puszika Nektek!
Ui:Jó lett a blog,na és a napló címe is:))
Megjegyzés küldése