105.

Ma délután 4-kor a 10 éves érettségi találkozómra megyek. Egész délután egyedül lesz Anna az apájával, anyumék ígérték magukat, de még nem 100%, hogy jönnek. Tehát, ha nem jönnek, akkor apának fel lesz adva a lecke... még egyszer sem volt nélkülem ennyit a gyerekkel, egyedül uzsi, vacsi, pancsi. Igaz lehet, hogy pancsira hazaérek, majdmeglássuk. :)
Remélem jól ellesznek.

104.

Ésigen:))))
Az én drága kislányom életében először (és mindenféle buzdítás nélkül) BELEPISILT A BILIBE:))))
Jajdeboldogvagyok:)
Levette a pelust én meg mondtam neki, hogy nem rakok másikat fel. Szal alulról csupin mászkált. Egyedül ráült a bilire (mert én épp mosogattam) és szépen belepisilt:)))
Nagyonügyes:)
azóta amúgy egy adag ment a szőnyegre, de sebaj:) Majdcsak rájön, hogymiújság:)

103.

Fürdőszobai bulik...
Mostanában annyit bénázok a fürdőszobában, hogy csuda.
Kb. két hete volt, hogy rázuhantam a fürdőszobában a kádra (a pár hetes varrásra a hasamon). Hát nem volt túl kellemes, be is ződült rendesen a heg mellett jobbra. Merugye be kellett hajolnom a kádba, hogy megmossam az én kiscsajomat. Mivel a kisasszony totál uszodát csinált a fürdőszobából, megcsúsztam és ráestem hassal teljes súlyommal (ami ugye nem pehelysúly) a kád szélére. Féltem, hogy nehogy szétnyíljon a seb, de hálistennek nem lett ilyen következménye a zuhanásnak.
Tegnap majdnem ugyanez az attrakció zajlott le, de nem fürcsi közben, hanem napközben. Behajoltam a kádba - úgyláccik ez a produkció nálam akár végzetes is lehet - megcsúsztam újfent, jobb kezemmel tompítottam az esést, a bal kezem viszont maradt a magasban a mosdókagyló szélénél. Na, így nem a hasam sérült, hanem a bal vállam. Kificamodott, vagy megrándult, nem tudom, mert én orvoshoz nem megyek. Nem színesedett el, nem duzzadt meg, csak piszkosul fájik. :S Namindegy, kenem, majdelmúlik.
Most pedig a képek az esti pancsikolásról:

Anna és a kedvenc locsolókupája:)

pihi:)

Természetesen a babáit is meg kell fürdetni:) így szereti a drágám:)

váááá, vagy valami hasonló:)

102.

Ahogy reggel, ébredés után kinéztem az ablakon, azt hittem rosszul látok. 15 cm-es hó esett az éjszaka. Tegnap este 10-kor még semmi, reggelre meg ilyen nagy. Szal volt meglepetés:)
Annám egész délelőtt be volt sózva, ment volna kifelé. Aztán bejött Macicicus, utána rohangált, aztán ki akart menni, aztán a cica után... szal volt program.
10 körül sikerült összecihelődnünk (addig főztem ugyanis) és másfél órán keresztül kint voltunk. :)
Felavattuk Annácska új overálját, amit a keresztanyjáéktól kapott. 104-es már, de kell is rá ekkora.
Szal a képek:

Anna szkafanderben:)

Szánkóztunk is jól:)

A régi, lepukkant játszótéren is volt mit csinálni:)

Volt hóbanfetrengés:)

És ezt a hóemberkét építettük:)

101.

Még azt mondják, hogy a macskák buták, hogy nem ragaszkodnak a gazdájukhoz. Hát ez kéremszépen nem így van.

2002-ben, az esküvőnk előtt került hozzánk Maci cica. Nagyon édes kiscicus volt, nagy cicának se volt semmi. Szelíd, kedves, barátkozós macsek volt. Azaz, hogy nem csak volt, még most is az. :)
Amikor az idén januárban örökbe fogadtuk Tappancs kutyánkat, akkor Macikánk világgá ment. Legalábbis úgy tűnt. Aztán márciusban jelentkezett, egy délután erejéig. Azóta (a mai napig) nem tudtuk, hogy mi van vele. 8 hónapon keresztül nem láttuk. Már én tényleg azt hittem, hogy éhenhalt, hogy elütötte valami, vagy csak a házunk előtt csordogáló pataknak ment bánatában, hogy egy macskautáló kutya került a családba.
Ma délután az udvaron játszottunk, amikor apuci figyelmes lett egy ismerős nyávogásra. Na ki vót? Hát Macicica:) Na, volt nagy örvendezés. Majdnem pityeregtem is, úgy megörültem:) Persze rögtön bevittük, adtunk neki enni. Ugyan úgy viselkedett a házban, mintha nem telt volna el 8 hónap az utolsó látogatása óta. Tudta hol kap enni, merre kell venni a kanyart az emeletre futó lépcső előtt. Szal édes volt. Örültünk:)
Este kiraktam, mert ugye se alom itthon, sesemmi. Na, Annácskám teljesen kikészült, kb. 1 órán át sírdogált (ill. üvöltött) utána. Nagy nehezen megértette, hogy az állatok (Tapi is és a cica is) kint alszanak.
Lehet, hogy megint 8 hónapot kell várni az újbóli találkozásra? Remélem nem.

Annácskám és a 6 éves "dög":)

Imádja, ha simogatják

Anna megmutatta neki a játékait:)

100.

Az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektetünk az egyedül evésre. Elég nagy már ehhez Annácska. Már nem játék az evés (vagyis inkább nem mindig). Rájöttem, hogy a sok napközbeni nasi sokat ront a rendes étkezések minőségén. Szóval, ha nem annyira éhes, akkor bohóckodás van evés közben. Az új taktika: "kiéheztetni" a gyereket. Megvan az 5 fő étkezés, utána kicsi nasi, aztán a következő hamizásig nem kap enni. Muszáj, mert különben az egész nap a rágcsáról szól, aztán amikor tényleg enni kéne, valahogy nincs kedve.

Így eszik ő:)

99.

Hogy miért nincs rend nálunk? Hát azért kéremszépen, mert az új szórakozása a kislányomnak, hogy minden ruhámat szeretné felpróbálni, és addig nyavajog, és hisztizik, amíg a segítségére nem sietek.
Legyen szó zokniról, harisnyáról, aprócskább vagy nagyobb felsőről, nadrágról, mindent fel akar próbálni. Érdekes módon az apja ruhadarabjai nem izgatják annyira. :) Szal a gyerek megy, nyitogatja a szekrényeket, válogat (ez azt jelenti, hogy dobálja a ruhákat kifelé), és ami megtetszik neki, azt már venni is kell felfelé:)
Nőből van na:)

Ezen a képen épp az egyik pulcsimban vigyorog. :)

Azok a bociszemek:)

Rátapint a lényegre:)

98.

Minden délután megy a hiszti.
Kivételesen nem Annám csinálja a műsort, hanem én. Ugyanis minden nap délután esedékes a szurim beadása. Nem vagyok ápolónő, meg ilyesmi, mégis én adom be magamnak a szükséges injekciót. Clexane-t kell adnom magamnak, ami a trombózis megelőzésére szolgáló szer. Érdekes módon azt írják, hogy 10 napnál tovább nem adható, nekem mégis 1 hónapig kell a bőröm alá szurkálnom ezt a fájdalmas valamit. Fáj, nemcsak szúráskor, hanem utána is, de piszkosul. Két hete kapom és még több mint ennyi van hátra. Nemszeretem, de muszáj. :(

97.

Mostanában nagyon sokat gondolok Annánk leendő kis testvérére.
Azok az anyukák, akikkel már több, mint két éve együtt vártuk az első gyermeket, már vagy babáznak a kistesóval, vagy most töltik a legszebb 9 hónap valamelyikét. Én is erre vágyom, de sajnos a 6 hetes kontrollig nem vagyok nyugodt. Hiába maradt meg a bal petefészkem 2/3 része, még így is félek, hogy 6 hét alatt újból kialakul valami elváltozás rajta. Node igyekszem nem erre összpontosítani, hiszen tudom, hogy ez nem épp a legjobb hozzáállás.

Amikre mostanában készülünk:
1. Egyedül evés. Készítem Annát az ovira (igaz, még egy év van addig), hogy majd egyedül is tudjon szépen hamizni. Már egyszer-kétszer nagyon jól sikerült az egyedül evés, de azért inkább az az általános, hogy kézzellábbal a legjobb enni. :) Szal gyakorlunk.
2. Anna hamarosan kiköltözik a rácsos ágyból. Nyáron szerettük volna a külön szobát (amit reméljük meg is kap), és az új ágyat, de az ágyhoz jobb, ha már most hozzászokik. Egyébként pedig félek, hogy széjjelveri a kiságyat, mert aludni nem szívesen megy már bele, ha bele is mászik, akkor előszeretettel rázza a rácsot, ugrál benne, én viszont inkább félretenném a kistesónak.

Mivel mostanában nem készül túl sok új kép Annáról, így előszedem a régebbi fotókat.
Ezeken a képeken életem leszebb időszakában jártam. Imádtam, és erre vágyom újra...

Itt kb. 33 hetes kismami vagyok, a hugimmal végeztünk pocakméret-összehasonlítást (ő nem volt állapotos). :)

Ez a kép pedig 2006. 10. 11.-én készült, 10 nappal Anna születése előtt. Hatalmas dinnyepocakom volt, de nem hátráltatott semmiben. Simán ment a felmosás térden csúszva:)

96.

Újra NKOTB lázban égek:)
Értük nagyon odáig voltam ezelőtt 15 évvel kb.
Hihetetlen, de ők még mindig iszonyatosan jó fej pasik, így a 40 közelében is:)
Imádom őket:)

94.

Ma Annával megpróbáltuk a kakilósdit a bilibe... nemjöttössze.
Elkezdett nyomizni, gyorsan lekaptam róla a pelust - amibe persze már sikerült egy kis adagot rottyantani -, alányomtam a bilit, körbeültük és vártunk. Vártunk a nagy semmire.
Hátkérem, az én lányom még nem érett a bilizésre. Próbálok nem görcsölni a témán. Majdeccercsak hátha sikerül. :)


Egyébként a beszéd terén vannak változások. Kommunikatívabb lett a kiscsaj. Most már nem csak nyög a mutogatáshoz, hanem valami rövidke szót is kapcsol hozzá. Pl. rámutat az apja pizsijére, és mondja, hogy: "papa", vagy ha kérezem, hogy hová ment apa, akkor mondja, hogy "papa brüüü góóól" - tehát apa elment autóval labdázni.
Annyira drága, ahogy magyaráz.
Szal ilyenekvannak:)

93.

Nagyon szépen köszönöm a drukkot...
Sikerült a műtét, a petefészkem megmaradt.:)) Szal van a bal oldalon még egy 2/3 petefészkem, ami remélem elég ügyes lesz ahhoz, hogy megfoganjon a kistesó hamarosan:)
Olyanboldogvagyok:)
Egyébként a kórházban töltött napok nem voltak túl vészesek. Valahogy a pocakom se fáj annyira, mint a nyári műtét után. Fel vagyok töltődve, tele vagyok energiával. Fogytam 2 kg-ot:) Ójeh:)
Szal ha vége a 6 hét türelmi időnek, asszem belecsapunk a lecsóba:)))

Jah, Annám olyan édi volt. A hétvégén megismert egy kismamit, akinek még picike (22. hetes) a pocaklakója. Babó tudta, hogy ott van a baba a pocakban. Hazajöttem, és mondtam neki, hogy most anya pocakját nem szabad bántani, mert az fájni fog anyának. Erre megpuszilta, rámutatott, és mondta, hogy: "baba":) Annyira drága volt:) Remélem hamarosan tényleg baba költözik oda:)