Az idén sem kell sokkal kevesebb ajándékot beszereznünk, mit tavaly, és idén sem okoz kevesebb fejtörést a dolog, hogy kinek mit is kéne.
Az egyik boltban Anna kinézett egy nagyobbacska lovacskát (volt ott majom, maci, nyuszi, minden, de neki akkor is a lovacska kellett), amit lelkesen végigcipelt az egész üzleten. Megmosolyogtató volt a látvány, ahogy az én törpém egy ilyen nagy állattal a kezében rohangál. :)
Úgy döntöttünk apával, hogy megkapja tőlünk (vagyis izé... a Mikulástól) a lovacskát. Azóta ő nagy kincs, megy vele a játszás, és mást se hallgatunk egész nap, minthogy: "gyíígyíígyíí!" :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése