Asszem eljött az ideje egy újabb bejegyzésnek, egy "pici" szünet után.
Az az igazság, hogy nem voltam az utóbbi két hónapban túlzottan ráhangolódva az irkálásra. Mindegy, most írok, aztán majd meglátjuk, hogy mikor lesz a következő bejegyzés.
Anna oviba jár, bár az év utolsó hónapjában elég gyakran hiányzott, mert betegecske volt. Amúgy én is, most is benne vagyok a náthába, várom, hogy elmúljon. Az ovit nagyon szereti a kisasszony, hálistennek. Most vagyunk túl a két hetes téli szüneten, már nagyon várta, hogy mehessen újból a gyerekek közé. Az oviban szépen viselkedik, nincs vele gond. Szépen játszik, eszik, alszik, szót fogad az óvónéniknek. Aztán itthon kitombolja magát, de szerintem így természetes.
Ovi -> mesesarok - várják a mesét:)
nagy munkában:)
Itthon egyre jobban aktivizálja magát az én drágám. Próbálkozik mindenfélével, egyfolytában segíteni akar nekem, legyen szó felmosásról, mosogatásról, teregetésről, sütésről-főzésről, vagy bármi egyébről. Én hagyom is, nyugodtan próbálkozzon. Annyira lelkes, hogy csuda:)Itt is épp leveles tésztát nyújt:)
Nagyon szereti azokat a napokat, amiket a nagyszüleivel (anyumékkal) tölthet. Imád náluk lenni, szeret náluk aludni, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen ügyes lánykám van. Ha anyuméknál van, nem kell aggódnom, hogy mi van vele, mert tudom, hogy szépen viselkedik, jókat eszik és alszik. Nincs vele semmi gond.Anyumékkal:
Munka közben:
Vége a karácsonyi mizériának, most asszem a farsang lesz a következő, amin agyalhatok. Gondolom kell majd valamilyen jelmez az ovis farsangra... dehogymi? Gőzömsincs.Egyelőre ennyi, majd folytköv valamikor... :)
