173.

Az elmúlt egy hónapban nem nagyon voltam aktív, már ami a blogomba való írogatást illeti.
Nehéz is lesz ennyi idő után összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történt.
Asszem megint inkább hagyom a képeket, hogy beszéljenek helyettem. Azért próbálok az elkövetkező időszakban többet írogatni.

Szóval. Végre eljutottunk Marcsu barátnőmék tanyájára (Kenézlőre), ahogy rengeteg kis- és nagy báránykát láttunk, simogattunk (és szagoltunk:D). Anna annyira élvezte, hogy azt el sem lehet mondani. Imádta őket. Próbált rábeszélni, hogy egy kicsit vigyünk haza. Már majdnem sikerült is, amikor észbe kaptam, hogy azért ezt nem kéne:D

Marcsu, Annám és a kisbari

Egyik vasárnap délután "elszaladtunk" Kőkapura (mi hárman, + anyum és nagyim) egy pár órára sétálgatni. Nagyon rég voltunk arra (2 év hosszú idő), akkor Anna még karonülő volt. Nagyon tetszett neki a kis patak, a tó, a kastély és az erdő:) Kár, hogy csak rövid időt töltöttünk ott, elég hamar lehűlt a levegő.

Anyummal a tó partján

kavicsoztunk a pataknál:)

Az elmúlt hétvégén ismét Ürömre mentünk a hugiékhoz. Pénteken indultunk, aztán szombaton kicsit vásárolgattunk, este pedig a fiúk mentek a magyar-svéd meccsre. Mi előtte (csak csajok) elmentünk kicsit sétálni a Duna partra, addig a fiúk gyúrtak az esti mókára:)

Anna és a Duna

A szombati meccs után, vasárnap reggel téptünk hazafelé, hiszen nagyanyómnál búcsú volt, így a család apraja-nagyja jelen volt, mi se maradhattunk ki. Hugiék is jöttek utánunk fél óra csúszással. Az én drága nagyanyóm megint olyan finket főzött és sütött, hogy még most is tele vagyok tőle:) Jó volt kicsit a családdal lenni.

Anna és Éviék Kelly kutyusa

Egyelőre ennyi, majd még folytköv, remélem hamarosan.