2009. március 16., hétfő

145.

Naszóval...
Szombat délelőtt (vagyis inkább reggel) csörgött a mobilom (ami kb. 1 évben max. 10-szer csörög - még jó, hogy megismerem a csengőhangját:D), Barbikám hívott, hogy itthon leszünk-e ma (azaz szombaton). Mondom igen, mér jösztök? Há majd meglátod - jött a válasz.
Tűkön ültem egész nap, hogy most jönnek vagy sem. Azért egy tepsi sütit összedobtam, biztos ami biztos:)
A délutáni alvás után kicsit kimentünk kavicsozni Annával (igen jó móka kavicsokat dobálni a pocsoj(ly?)ákba), aztán nem sokkal később meg is érkeztek az én Drágámék:)
Jaj, volt nagy boldogság, Annácskám kiabált befelé a kocsiba, hogy Bence, Bence, meg Babi annyira odáig volt a kiscsávóért:) Bent puszilgatta, simogatta, jaj, úgy szeretgette, hogy csuda:)
Bencebaba tüneményes. Kicsit fáradt volt, de kb. 10 perc után feloldódott, feltérképezte a kérót, volt játszás. Annám egyáltalán nem volt féltékeny, odaadta a játékait, nem volt irigy.
Azóta is őket emlegeti. :)
Íme a képek:
Babám és a két gyerkőc
ment a motorozás
persze Bencebaba is kipróbálta a motort
és Anna ágyát is letesztelte:)

Anna végre kipróbálhatta a hintáztatási tudását igazi kisbabán is:)

az aprónép és én:)

Alig várom, hogy májusban újból találkozzunk velük. Akkor talán megyünk a hugimékhoz Pestre, hazafelé Diósgyőr felé vesszük az irányt, az tuti:)
Annyira sajnálom, hogy ilyen messze lakunk egymástól. Milyen jó is lenne minden nap találkozni velük, a gyerekek játszanának, mi elcsacsognánk, jaaaj, de jó is lenne. Hiányzik az én drága Barátném.





2 megjegyzés:

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Nagyon tündériek a gyerkőcök együtt...
A barátnő hiány sajnos nekem is ismerő,az enyém is messze van tőlem.Pusszantás:Bius és Bogi

Kevin és Félix írta...

Csudajó,hogy taliztatok végül:))
Nagyon aranyosak a Babucik és Annababónak külön dícséret jár,mert olyan ügyesen odaadta a játékait:))...ráadául még jól meg is hintáztatta a kislegényt:)
Irtóra cukik:)
Puszkó Nektek!
Kevin és anyája.

Ui:A "barátnő messze van"-nálunk is fennáll sajnos:(