132.

Csak röviden, hogymiújság...
- Anna ma nagyon sokat rohangált csupi senékkel, félek, hogy megfázik, ha pelusozni akarom, akkor elszalad, jó messzire,
- délután 3/4 órát aludt csak (a megszokott 2 helyett),
- este elaludt villámgyorsan,
- majd felébredt ismét 3/4 óra múlva, lázasan, sírósan, kapott kúpot, most alszik,
- ezerrel dolgoznak Marcsuék a szemben lévő házikójukon, talán jövő héten be is költöznek... ennek nagyon örülünk, lesz pesztonkánk, Anna nagyon imádja a két csajszit (Vikit és Orsit), és persze nekem is lesz végre egy olyan barátném, aki nem több tízszáz km-re lakik tőlünk, hanem jó közel.
- minden szabad pillanatomban (amikor épp nem suvickolok valamit) alátétezek, íme a mai két munkám (szalvétából):


- tervezzük, hogy ellátogatunk Szilvikémékhez végre, csak ugye nehéz összeegyeztetni, hogy mint a 4 puja egészséges legyen (beteg gyereket nem viszünk ugye kisbabás társaságba),
Holnap megyünk anyumékhoz végre, már két hete nem voltunk náluk, hiányoznak. Naés persze Ágnesnapot is kell ülnünk, és anyumat felköszönteni jól:)

jah, és a nap fénypontja volt, hogy Anna feldugott az orrába egy jókora (1,5 cm hosszú és kb. 0,5 cm széles) papírdarabot. Első ránézésre azt hittem, hogy cicakaka, de mivel zsepivel nem tudtam kipiszkálni és szemmel láthatóan nagyon idegesítette, így "nekiestem" szemöldökcsipesszel. Amikor kiszedtem, akkor láttam csak, hogy nem cicakaka volt, hanem papírdarab. Csak tudnám mikor dugdosta az orrába...