2002-ben, az esküvőnk előtt került hozzánk Maci cica. Nagyon édes kiscicus volt, nagy cicának se volt semmi. Szelíd, kedves, barátkozós macsek volt. Azaz, hogy nem csak volt, még most is az. :)
Amikor az idén januárban örökbe fogadtuk Tappancs kutyánkat, akkor Macikánk világgá ment. Legalábbis úgy tűnt. Aztán márciusban jelentkezett, egy délután erejéig. Azóta (a mai napig) nem tudtuk, hogy mi van vele. 8 hónapon keresztül nem láttuk. Már én tényleg azt hittem, hogy éhenhalt, hogy elütötte valami, vagy csak a házunk előtt csordogáló pataknak ment bánatában, hogy egy macskautáló kutya került a családba.
Ma délután az udvaron játszottunk, amikor apuci figyelmes lett egy ismerős nyávogásra. Na ki vót? Hát Macicica:) Na, volt nagy örvendezés. Majdnem pityeregtem is, úgy megörültem:) Persze rögtön bevittük, adtunk neki enni. Ugyan úgy viselkedett a házban, mintha nem telt volna el 8 hónap az utolsó látogatása óta. Tudta hol kap enni, merre kell venni a kanyart az emeletre futó lépcső előtt. Szal édes volt. Örültünk:)
Este kiraktam, mert ugye se alom itthon, sesemmi. Na, Annácskám teljesen kikészült, kb. 1 órán át sírdogált (ill. üvöltött) utána. Nagy nehezen megértette, hogy az állatok (Tapi is és a cica is) kint alszanak.
Lehet, hogy megint 8 hónapot kell várni az újbóli találkozásra? Remélem nem.
Annácskám és a 6 éves "dög":)
Imádja, ha simogatják
Anna megmutatta neki a játékait:)
2 megjegyzés:
Örülök,hogy újra itthon van az imádott kiscica:)))Én is szeretem a macsekokat,de nekünk nincsen:(((Puszika!!!!
Nagyon nagy az örülés,hogy hazatalált Macicica ilyen sok idő után!
Bízunk benne,hogy nem csavarog el ekkora útra!:)
Puszi Nektek:))
Kevin és Kittianya
Megjegyzés küldése