77.

A tegnapi nap után (egy természetgyógyász látogatott meg), ma remekül éreztem magam. Most már látom, hogy miket kell tennem annak érdekében, hogy a gyógyulás útjára lépjek (attól függetlenül, hogy nem érzem magam betegnek).
Ma végre eljutottunk odáig, hogy meglátogassuk a keresztgyerekeimet, akikkel sajnos nem túl sokszor tudunk összefutni egy évben. Már olyan nagyon a csajok, és Rolcsi is, hogy szinte rájuk sem ismertem. Megy az idő.
Majd képeket mutatok, mert természetesen fotóztam, csak lusta vagyok a gépről a gépre tenni őket.
Anna jól viselkedett. Annyira édes, hogy bármilyen új környezetben fel tud oldódni percek alatt, olyannyira, hogy muszáj fegyelmezni, mert úgy érzi, otthon van és majdnem mindent szabad.

Holnap vérvétel vár rám, aztán össze kellene pakolnom a gyeses papírkáimat, hogy kedden tudjam őket küldeni az Államkincstárhoz, aztán a dokinénivel is össze kéne röffennem, felíratni ezt-azt, meg a pneumo oltást ledumálni. Szal van tennivaló.