71.

Talán sikerült beállítani. Ez a mostmenőcicusos (Hello Kitty-s) jó lesz háttérnek.:)
Egyébként innen vannak Kittikém, ha érdekelne:
http://www.mygirlyspace.com

Annám megy...

Megnemáll egész nap. Most, hogy szobafogságban vagyunk (ugyanis két napja folyamatosan esik), mindkettőnk türelme próbára van téve rendesen.
Próbálom én magyarázni a kis (lassan)kétévesemnek, hogy esőben nem tudunk kimenni, mert nedves, hideg, megegyébkéntis bazicsúnya idő van kint, valahogy nem nagyon sikerül megértenie. Ha nem is az udvarra, de a teraszra muszáj kimennünk kicsit (egyébként tényleg, jót tesz a friss levegő, csak ne ázzunk).
Ma délután már kénytelen voltam (az eső ellenére) kimozdulni vele, így ellátogattunk anyumékhoz, aztán nagyanyámhoz. Amikor megálltunk a kocsival a házuk előtt, örömújongásban tört ki a lelkem, annyira édes volt, hogy már így megismeri a nagyija ill. a dédije házát. Ezerrel szaladt befelé, hogy gyorsan náluk is széjjelkapja a kérót. :)
Míg mi távol voltunk apára hagytuk a rendcsinálást otthon (asszem vele kifogtam az aranyhalat). Tartott is a rend addig, míg haza nem értünk, kb. 5 perc kellett Babónak, hogy újra olyan látvány táruljon elénk, mint mielőtt elindultunk. Szerintem ő a káoszban érzi jól magát. Én meg csak rugdosom a dolgokat jobbra-balra, hogy legyen egy ösvény, amin járunk (pl. a konyhából a fürdőszobába, vagy a hálóból a játszószobába). Ígymegyez, míg meg nem tanul a kisasszony rendet csinálni.

Álmomban Anna beszélt. Elmondta az Iciripiciri mesét (ami a kedvence) előről a végéig hibátlanul, mi meg csak néztünk, hogy: "jé, ez a gyerek tud beszélni!" Annyira szeretném, ha már csacsoga. Tudom... utána meg azt kívánom majd (legalábbis mások ezt jósolják), hogy bárcsak befogná a száját, de az aktivitit már kicsit unom.
Egyébként mondja, hogy gólya. :)