52.

Szabadulóművész ez a gyerek...
Anna tegnap kimászott a járókából.
Az úgy volt, hooogy...
beraktam, mert ki kellett teregetnem, és nem akartam, hogy a frissen mosott ruhával törölje végig a padlót, így beraktam a járókába egy kicsit. Bevonultam a fürdőszobába, behajtottam magam után az ajtót. Nyugisan szedegettem ki a gépből a ruhákat, amikor egyszercsak nyílik az ajtó és komótosan besétál rajta az én drága, egyetlen kicsi lánykám. Mondanom se kell, hogy meghült bennem a vér, a szívem ezerrel kezdett kalapálni, ahogy megláttam. Nagyon megijedtem. Először azért, mert hirtelen nem tudtam, hogy tényleg beraktam-e a járókába, vagy csak akartam, aztán - miután meggyőztem magam, hogy mégse hibbantam meg, a gyerek a járókában volt - átfutott az agyamon, hogy mit jelent ez.
Most már oda sem tehetem be, ha egy-két percre olyan dolgot szeretnék csinálni, amibe nem szeretném, hogy belekotyogjon (pl. felmosás és egyebek).
Már azt is várom, hogy a kiságyból kibűvészkedje magát.