47.

Ma kifejezetten nyomi kedvem van, úgyhogy semmi jóra nem lehet számítani. Depis vagyok kissé, de igyekeztem ezt a gyerek felé nem mutatni. Nagyon szeretnék neki olyan nyüzsgő életet biztosítani, amilyet ő szeretne. Tudom, hogy olyat szeretne, hisz pörög egész nap, imádja az embereket, hamar barátkozik. Sajnos a hétköznapok során ilyen nyüzsire ritkán van alkalom. Ma délután csavarogtunk, igaz nem messzire, csak a szomszédba mentünk, de láttam Babón, hogy örült, mert nem csak velünk volt. Imádja a társaságot.
Elkezdődött a dackorszak, ezerrel csapott a lecsóba, engem kicsit meg is lepett. A következőket produkálja a gyermekem műsor közben:
- csapkod
- visít
- sír
- kiabál
- földhöz vágja magát
- üt (mindent, és mindenkit)
- a kezébe került dolgokat földhöz dobálja
- veri a fejét a falba
mindeközben a feje persze szépen lilul és a figyelmét sem lehet elterelni.
Itthon még el is vagyunk ezzel, de mi lesz, ha idegen helyen jön rá a cirkuszolhatnék? Na, ezen még gondolkoznom kell, hogy mit is tegyek majd akkor.
Mindenesetre imádom, ő a legszebb, a legtündéribb kislány, nagyon jó fej, van humorérzéke, kreatív, nagyon színes egyéniség. Engem az apai nagyijára emlékeztet (akivel sajna már nem találkozott), de nagyon sokat emlegetjük neki, képeket is nézegetünk mindig róla.

Holnaptól apa szabin lesz két hétig. Juhhéééllly, így talán eljutunk Miskolcra is Barbimékhoz és talán kicsit kirándulhatunk is valamerre. :) Jólesz. :)