44.

Vidám május elsejét!

Nekünk ez sajnos ugyan olyan nap maradt, mint a többi. Főzőcske (így jár az, aki nem főz előre), aztán meg az idő is kaki, úgyhogy dekkolunk itthon. Délben olyan felhőszakadás volt, hogy a csatorna alig bírta az égi áldást elvezetni.
Mázli, hogy nem indultunk el sehová, igazán isteni lett volna gyerekkel a kezemben állni egy vizesfüves területen esernyőt szorongatva. Namindegy.
Holnapra rendeltük a jóidőt, szeretnénk szalcsit sütni délután. Anyumék is jönnének, úgyhogy kötelező a jóidő!:)


Babódrágám tegnap brékelt egyet a konyhában, aminek az lett az eredménye, hogy egész este ücsörgött és a térdét fájlalta (nem győztem rá a gyógypuszikat adni). Aki ismeri, az tudja, hogy ilyen vele nem fordult elő, mióta mászni kezdett. Kicsit ijesztő is volt, hogy az addig örökmozgó gyerekem hirtelen mindenhová csak ölben tud eljutni. Hálistennek estére helyrejött, miután hazajött apa, a pancsizáshoz négykézláb mászott ki a fürdőszobába, utána pedig lassacskán lábra állt, és már nem sírt ezen művelet végrehajtása közben.
Féltem, hogy mára sem jön helyre (mentünk volna röntgenre), viszont reggel már kutya baja se volt. Megkönnyebbültem, hogy nem lett nagyobb baj a lábával.
Most megyek, felébredt a kisasszony. Jön a délutáni műszak. :)
Vidám napot!