40.

Amikor még karonülő volt Anna sokat gondolkoztam azon, hogy ejdejó lesz, ha már nem kell ölben cipelnem, ha kint vagyunk az udvaron, mert már a saját lábikóin fog futkározni.

Eljutottunk idáig (hálistennek), viszont már visszasírom azokat a hónapokat, amikor még oda ment, ahová én akartam, ha letettem ott maradt.

Sebaj, legalább megvan már az esélye annak, hogy talán sikerült néhány kilót ledobnom magamról a nagy gyerek utáni rohanga közepette.

A mai programunk például (mivel jó idő volt, így a benti játszások majdhogynem elmaradtak):

7:30 - 10:00 ébredés, kakaó, reggeli, pelusozás, öltözködés

10:00 - 11:45 kint játszás

11:45 - 12:30 ebédezés, peluscsere

12:45 - 15:00 (kb) alvászat

15:15 - 16:30 kint játszás

16:30 - 17:30 uzsonna, peluscsere

17:30 - 18:15 kint játszás

18:15 - 20:00 bent játszás, apa hazavárása (mert dolgozott)

20:00 - 21:00 vacsi, kakiszünet, pancsizás, öltözés

21:10 - alvászat

Nos, mivel egyedül voltam ma a pujával, így a napi összes rohanga az én segédletemmel történt.

Sokmindent csináltunk, pl: kavicsokat gyüjtögettünk, a gyűjtött kavicsokat a ház előtt csordogáló patakba dobáltuk a hídról, pitypangokat szedtünk/szagoltunk/majdnemettünk, kutyusokat nézegettünk, hintapalintáztunk, stb.

Elfáradtam.

Az hajtott előre a mai napon, hogy 1. végre jó idő van, 2. legalább levegőzök én is, 3. a friss levegő megteszi hatását, és talán jól elalszik este segítség nélkül. Asszem mindhárom bejött. :)