43.

Mozgalmas hétvége van mögöttünk.
Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak. Szépen kirittyentettük magunkat (én nem vittem túlzásba, de Babó nagyon szép ruciban volt). Anyumék, nagyim és a hugiék is jöttek a mulatságra.
Anna a sógornőmnél töltötte az éjszakát, így a szertartás előtt oda mentünk, hogy előkészítsük számára a terepet (utazóágy beállítás, uzsi, stb.). Kb. annyi cuccot vittünk, mintha egy hétre költözött volna hozzá a gyerek.
5-re kellett menni a templomba. Nagyon szép volt a szertartás, nem tartott sokáig, a pap nem hadovált össze-vissza, a lényegre koncentrált. Természetesen én megkönnyeztem, és persze Babó nem bírta ki, kb. 5 perc után apával kénytelenek voltak kimenni, mert a kisasszony majdnem halálra unta magát. :)


Olyan 6 körül értünk a Huszár panzióba, ahol a lakadáré került megrendezésre. Először jártam ott, és nagyon kellemesen csalódtam. Igényes kis panzió, jó konyhával. A kaja isteni volt.
Babó végigrohangálta az estét, a vacsi előtt a pincér szólt is, hogy jó lenne, ha már beültetnénk a gyereket az etetőszékbe, nehogy átessenek rajta. :)
Jó zenekar volt, egy fiatalember, és egy hölgy szolgáltatta a talpalávalót. Babó össze is harverkodott a csajjal, aki megmutatta neki, hogy mi is az a mikrofon, és egyebek. Ha szünetet tartottak, hangosan kiabált... így reklamált, hogy csöndben ő nem tud táncizni. Megkellettzabálni. :)
Evés közben persze kellett valami a kezébe, amivel lefoglalta magát, mert ugye az etetőszékben ülés nem épp a legizgalmasabb dolgok közé tartozik.

Szerintem nagyon jól érezte magát.

Este 9-kor vittük a sógornőmhöz, ahol még hamizott egy jó adag bébikaját, majd a fürcsi a szokásos menetrend szerint ment végbe. Az volt a gond, hogy ha a sógornőmmel van, mindig felpörög. Így nem kellett csodálkoznom, hogy nem akart elaludni. 10 percig próbálkoztam, majd feladtuk, otthagytuk őket olyan 3/4 10-kor. 3/4 11-kor kaptam a telefont, hogy 10 perce elaludt.

Végülis nem volt vele gond, nem viselte meg, hogy nem velünk és hogy nem otthon aludt, a megszokott helyén. Ügyes baba volt. Büszke vagyok rá.

Mi hajnal 3-kor jöttünk el a mulatságból, addig bírtuk. Anyuméknál alukáltunk a hugiékkal, reggel 9-ig (legalábbis én). Olyan 11 körül mentünk Babóért, aki addigra már túl volt egy nagy sétán. A sógornőm egész jól bírta. Babó szétkapta neki is a kérót, ahogy otthon szokta. :)

Olyan jó az ifjú párnak... kedden (azaz holnap) utaznak Ciprusra... énisénisénisakarokmenni!!!:)))

42.

Repül az idő.
Hétfőn voltunk Babóval tanácsadáson, megkapta a 18 hós oltását. Volt ordibálda rendesen, sírt szegénykém nagyon, kapaszkodott a nyakamba, miközben a doktornéni vizsgálta, nagy szemecskéivel szinte könyörgött, hogy ne hagyjam, hogy ez a "csúnya" néni bántsa.
Szerencsére gyorsan túlestünk a szurin, utána már nem volt gond.
12 kg a kis drágám, a hosszát nem mértük le (kiment a fejemből, hogy megkérjem a védőnőket, annyira sírt Babó, hogy csak rá koncentráltam, de majd itthon valahogy lemérem). Nemrég próbáltam mérni mérőszalaggal, akkor kb. 87 cm-t sikerült lemérni, de ez nem biztos, hogy pontos adat.
Legközelebb a 2 éves státuszvizsgálatra kell menni, oltás pedig talán 6 éves korában lesz legközelebb.

Sajnos az egyik barátnőm kisfiáról a múlt héten kiderült, hogy cukorbeteg. Másfél hónappal idősebb, mint Babó. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen kis manónak hogy lehet ilyen komoly betegsége. Az anyukája (a barátnőm) nem amiatt aggódik, hogy az inzulint szúrni kell neki nap mint nap, mert azt hamar megtanulta, Petike is hozzászokik, így nő fel, tehát nem lesz számára nagy trauma a napi kétszeri szurkálás, viszont az, hogy a gyerek nem ehet egy jót, hogy minden egyes falatot számon tartanak, na az nem lesz leányálom egy életen át. Azt nem tudom, hogy kinőheti-e ezt a cukorbetegséget, de nagyon remélem és szorítok nekik, hogy így legyen.

Eleinte biztos nehéz lesz számolgatni, hogy melyik kajából mennyit ehet a gyerek, de később belerázódnak majd, anyuci csípőből tudni fogja, hogy miből mennyit ehet. Majd azért bonyolódnak a dolgok, ha már ovis lesz, mert ugye ott nem épp cukorbetegek számára alakítják ki a napi menüt a gyerekeknek.

Mindenesetre nem irigylem őket, sok kitartást kívánok nekik.

41.

Mozgalmas hétvégénk volt.

Szombaton délután vendégségbe voltunk hivatalosak, így az esti program adott volt.

Nagyon jól éreztük magunkat mindhárman, jót ettünk (életemben először ettem meg a kajában lévő gombát, mert olyan fini volt, hogy nem bírtam ellenállni, azonban továbbra sem szeretem, más kajában), jót beszélgettünk, a fiúk jót ittak, a kiscsajok pedig jót táncoltak. :)

Ezen a képen Réka és Babó, ketten ropták ezerrel:)

Este kb. fél 10 körül értünk haza. Gyorsan megfürdettem Babót, aztán letettem aludni, el is csucsukált szépen. Röpke fél óra alvás után viszont elég erősen jelezte, hogy ő biza ébren van. Próbáltam visszaaltatni, de nem jött össze. Végülis rájöttem az ébrenlét okára - az én kislányom éhes volt. Nem volt elég neki a vendégségben evett kaja. Így fél 11-kor a kisasszony pótvacsizott egyet, 11- kor pedig sikerült egyedül visszaaludnia teli pocakkal.

Reggel nem aludt túl sokáig, fél 8-ig, így jó nagy adag hisztire számítottam a mai napon.

Délelőtt nem is volt gond, sikerült dédinél elaltatnom, 1,5 órát alukált. Elmentünk anyumékhoz, még ott is jókislány volt. Miután hazaértünk jött a feketeleves, az én kis drágám lefekvésig megállás nélkül cirkuszkodott. Minden baj volt, amit csinlátam, már nem tudtam mit kitalálni, amivel elterelhetem a figyelmét.

Majd' egy órával korábban tettem le aludni, el is aludt szépen.

Kíváncsi vagyok meddig bírja.

Mindenesetre jól elfáradtunk a hétvégén, ma a napocska is megsütött bennünket (engem majdnem ropogósra - már ami a dekoltázsomat és az pofimat illeti). Csak így tovább tavasz!:)

Végezetül a nap legjobban sikerült fotója Babóról. :)

40.

Amikor még karonülő volt Anna sokat gondolkoztam azon, hogy ejdejó lesz, ha már nem kell ölben cipelnem, ha kint vagyunk az udvaron, mert már a saját lábikóin fog futkározni.

Eljutottunk idáig (hálistennek), viszont már visszasírom azokat a hónapokat, amikor még oda ment, ahová én akartam, ha letettem ott maradt.

Sebaj, legalább megvan már az esélye annak, hogy talán sikerült néhány kilót ledobnom magamról a nagy gyerek utáni rohanga közepette.

A mai programunk például (mivel jó idő volt, így a benti játszások majdhogynem elmaradtak):

7:30 - 10:00 ébredés, kakaó, reggeli, pelusozás, öltözködés

10:00 - 11:45 kint játszás

11:45 - 12:30 ebédezés, peluscsere

12:45 - 15:00 (kb) alvászat

15:15 - 16:30 kint játszás

16:30 - 17:30 uzsonna, peluscsere

17:30 - 18:15 kint játszás

18:15 - 20:00 bent játszás, apa hazavárása (mert dolgozott)

20:00 - 21:00 vacsi, kakiszünet, pancsizás, öltözés

21:10 - alvászat

Nos, mivel egyedül voltam ma a pujával, így a napi összes rohanga az én segédletemmel történt.

Sokmindent csináltunk, pl: kavicsokat gyüjtögettünk, a gyűjtött kavicsokat a ház előtt csordogáló patakba dobáltuk a hídról, pitypangokat szedtünk/szagoltunk/majdnemettünk, kutyusokat nézegettünk, hintapalintáztunk, stb.

Elfáradtam.

Az hajtott előre a mai napon, hogy 1. végre jó idő van, 2. legalább levegőzök én is, 3. a friss levegő megteszi hatását, és talán jól elalszik este segítség nélkül. Asszem mindhárom bejött. :)

39.

Van az úgy, hogy bizonyos eszközöket nem a rendeltetésüknek megfelelően használunk. Babónál ez mindennapos, sőt, inkább azt lehet mondani, hogy néha sikerül az adott eszközt/játékot úgy használni, ahogy kell, egyébként pedig nagyon sokminden másra is jó.
Például ez a bébikomp, ami ugye nem a mostani divatos, csillivilli fajta, hanem olyan, mint amilyet a mi anyáink is használtak ezelőtt 20-30 évvel, hogy kicsit próbálgassuk gyönge lábacskáinkat.
Namármost mivel csak úgy beleülni és jönni-menni vele már nagyon unalmas, ezért az én leleményes kislánykám megfordíotta és mint egy kiskirály(lány), trónolt benne. Nagyon tetszett neki, főleg a csodálkozó tekintetek, amik rá meredtek e mutatvány közben.
Egyébként ezt a bizonyos kompot már száműztük a játékok közül (felmászott a padlásra), ugyanis a kis bitang már köz- és önveszélyes volt e jármű használata közben. :)

Ezen a képen épp nagyapa szemléli kreatív unokáját. :)

38.

Naigen, a rámolás...
Mostanában ez mindenapos, sőt, mondhatni folyamatos dolog, mert a kislányom a nap 24 órájában rámolna, ha közben nem lenne más programja is (pl. alvás, evés, egyebek...).










Imád felfedezni új dolgokat, amik természetesen még nem tartoznak bele az unalmas elfoglaltság kategóriájába.

Dehát így nőnek fel a gyerekek... aszongyák az okosok.
Mindenesetre néha kicsit idegesít, hogy a kéró sosincs rendben. Dekitérdekel, ha így nincs ordibálda:)



Itt pl. a szekrény kipakolása van folyamatban:))

... azért a polcról is szuper dolog lepakolni mindent, az cseppet sem zavarja, hogy én közben szívinfarktust kapok, hogy namostfoglezuhanni az ágyról...

És persze a számítógép a legeslegjobb játéklehetőség a házban. Informatikus lesz tuti:)

37.

Ő az én drága Barátném kisfia, Bence. Holnap lesz egy hónapos (és holnapra volt kiírva vele a barátnőm, csak ugye egy hónappal korábban érkezett).

Imádatos a kiscsávó, és tisztaanyja:)

Alig várom, hogy láthassam. Talán a hónapban, vagy májusban sikerül meglátogatnunk őket.

36.

Összeszedhetném magam már igazán. Mostanában nem nagyon van kedvem blogolni, de azért most írok pár sort.
Hálistennek nem vagyunk betegek. Babó kapja a Cebiont, megelőzésképpen. Most egy darabig babamama klubba se megyünk, mert legutóbb is szerintem ott szedett össze a gyerekem egy jó kis megfázást.
Mintha már a tavasz közeledne. Elindult felénk hétfőn, aztán megtorpant és hátrálni kezdett. Nemtom mi ijesztette meg, de felbátorodhatna, hisz mindenki annyira várja már. Az elmúlt napok hidege és szele nem nagyon kedvezett a kintlétnek, de azért minden nap voltunk a friss levegőn, mert ugye a jó alvásért mindent... :)
A hétvégi óraátállítás egyáltalán nem okozott gondot egyikünknek sem, majd az őszi jobban bekavar.
Sajnos nagyapa még mindig kórházban van, már egy hónapja, nagyon vágyik már haza, hogy láthassa az ő egyetlen kisunokáját, akit imád. Kíváncsi vagyok, hogy Babó hogyan fogadja majd, mert ugye jó rég látta utoljára. Majd meglátjuk, mikor jöhet haza. Holnap lesz meg a vérvétel eredménye, talán akkor megmondják, hogy mi lesz.
Képet most nem rakok, mert még nem tettem át őket a gépre, nameg holnap, ha szép idő lesz szeretnék fotózni és akkor tényleg friss képekkel jövök.