31.

Sajnos semmi jóról nem tudok beszámolni.
Gondolkoztam, hogy írjak-e ide, mert mindig csak panaszkodom, de jól esik kiírni magamból.
Szóval megint betegek vagyunk. Illetve csak két ember a családban, de az is elég, főleg, hogy az egyik Babó.
Nos, Babó meg van fázva megint. Folyik az orra, nem kicsit. Szegénykém, aludni is alig tud, úgy szipog, nem kap levegőt. Majd megkérdezem a doktornénit, adhatok-e neki béress cseppet, mert gondolom a múltkori fosásos betegség kicsit legyengítette a szervezetét, azért esett bele a náthába megint. Jó lenne, ha hamar kigyógyulna ebből a nyavajából, mert már egy hónapja mindig van valami.
Apósom kórházban, most már Miskolcon. Vizsgálják, hogy mi lehet a baj. Tbc gyanús volt itt a kórházban, azt mondta a doki, hogy az a jobbik eset, ha tbc és nem tüdőrák. Majd kiderül, a héten fogják tüzetesebben kivizsgálni.
Mindenesetre én itthon fertőtlenítek amit tudok, bár annyira nem érintkeztünk, mert ugye nem használunk közös fürdőszobát, wc, konyhát, stb. De azért apósom dolgait jól átsikálom domestosszal. Biztos, ami biztos.
Az uram már letudta a tüdőszűrőt, én is elmegyek a héten feltétlenül. Babó - a védőnő szerint - nem kaphatja el, hisz a Bcg oltás véd a tbc ellen.
Remélem így is van.
A fényképekkel el vagyok maradva. Mostanában nem túl sokat fotózunk, ugyanis a lakás folyamatosan romokban hever (hála az én kislányomnak) és nem nagy kedvem van fényképezni a kupit. Sétálni se tudunk menni mostanában, mert folyton esik, pedig séta közben lehetne szép képeket készíteni. Na, mindegy. Várjuk a tavaszt.