24.

Nincs túl jó hetünk. Sőt, túl jó hónapunk sincs. Alig várom, hogy elmúljon ez a fránya február.

Ugye kezdődött Babó náthájával, amivel több, mint egy hétig kínlódtunk. Aztán egy hét se telt el, máris újra beteg lett, hányt, ment a hasa. Azért szörnyű, mert eddig egyszer sem volt beteg a 16 hónap alatt. Most meg egymás után kétszer is.

Lassan kilábal Annababa a fosóshányós kórból, már nem hány, a hasa se megy, de sajnos az étvágya nem a régi. Ki kell majd találnom valamit, amivel majd kicsit megnövelhetnénk.

Egyébként dögrováson van a család. Így alakul a betegségi statszitika:

- 02. 20. - Babó hány, megy a hasa

- 02. 22. - apa - hasmenés, anya - hányás + pici hasmenés, nagyapa - hasmenés

- 02. 25. - nagyi - hányás + hasmenés, dédimama - hányás + hasmenés, Ági sógornőm - hányás + hasmenés

- 02. 26. - nagyapa (a másik) - hasmenés

Hát ezek vannak a családban. Most már biztos, hogy nem a múlt hét szerdai májtól lettünk betegek, hisz abból sem anyumék, sem a sógornőm nem evett, mégis őket is ledöntötte a kórság. Szóval tuti valami vírus garázdálkodik körülöttünk...

És a hab a tortán:

Apa ma kórházba került. Elment reggel dolgozni, ahogy szokott. Nem is volt gond, egész addig, míg délelőtt fél 11 körül elkezdett görcsölni az oldala, hátul a veséjénél. Egy ideig tűrte a kínokat, de végül feladta, és átment (átkísérték) a mentőállomással szemközt lévő kórházba, a sűrgősségi osztályra. Volt röntgen, ultrahang, amivel megállapították, hogy apának veseköve van.

Úgyhogy már haza se engedték. Telefonált, vittem a motyókáját. Infúziót és görcsoldót kap, nyomják belé a teát, de sajna hányinger is kínozza.

Nagyon rosszul nézett ki szegénykém... Úgy sajnáltam.

Szal van miért imádkoznom... :(