176.

Kicsit elmaradtam az írással, pedig történtek dolgok. De talán épp azért nem írtam, hogy nehogy valamit elkiabáljak, vagy ilyesmi. Örülni is csak visszafogottan örültem.

Áprilisban az én egyetlen hugicámnak bekötték a fejét. 17-én volt az esküvő, ahová én már mint "kisbálna" mentem, 34 hetes kismamaként. :) Jóvolt:)

Ekkora volt a pocak:

Aztán májusban végig készenlétben álltunk, mert úgy tűnt, hogy az én drágám talán hamarabb érkezik, ehhez képest jól kihúztuk egészen 25-ig, amikoris tervezett császármetszéssel született meg drága kisfiúnk, Milán. 3950 gramm és 53 cm volt a nagylegény, azóta pedig csak nő és nő. :)

Egyetlen virágszálam is növöget, egyemaszívét. Kis ovisom már hatalmas, 22 kg. Olyan nagy, hogy a termete alapján már simán kezdhetné az sulit. Meg is lepődnek sokan, akik ritkán látják, hogy milyen magas csajszi. De még ugye 4 éves sincs.
Mi pedig jól vagyunk apával, jövő héten ünnepeljük a 8. házassági évfordulónkat. Megy az idő rendesen:))
Majd folytköv. remélem hamarosan. :)

175.

Boldogságos Új Esztendőt kívánok mindenkinek, aki az én pici blogomra bukkanna... :)

Asszem eljött az ideje egy újabb bejegyzésnek, egy "pici" szünet után.
Az az igazság, hogy nem voltam az utóbbi két hónapban túlzottan ráhangolódva az irkálásra. Mindegy, most írok, aztán majd meglátjuk, hogy mikor lesz a következő bejegyzés.

Anna oviba jár, bár az év utolsó hónapjában elég gyakran hiányzott, mert betegecske volt. Amúgy én is, most is benne vagyok a náthába, várom, hogy elmúljon. Az ovit nagyon szereti a kisasszony, hálistennek. Most vagyunk túl a két hetes téli szüneten, már nagyon várta, hogy mehessen újból a gyerekek közé. Az oviban szépen viselkedik, nincs vele gond. Szépen játszik, eszik, alszik, szót fogad az óvónéniknek. Aztán itthon kitombolja magát, de szerintem így természetes.

Ovi -> mesesarok - várják a mesét:)

nagy munkában:)

Itthon egyre jobban aktivizálja magát az én drágám. Próbálkozik mindenfélével, egyfolytában segíteni akar nekem, legyen szó felmosásról, mosogatásról, teregetésről, sütésről-főzésről, vagy bármi egyébről. Én hagyom is, nyugodtan próbálkozzon. Annyira lelkes, hogy csuda:)
Itt is épp leveles tésztát nyújt:)
Nagyon szereti azokat a napokat, amiket a nagyszüleivel (anyumékkal) tölthet. Imád náluk lenni, szeret náluk aludni, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen ügyes lánykám van. Ha anyuméknál van, nem kell aggódnom, hogy mi van vele, mert tudom, hogy szépen viselkedik, jókat eszik és alszik. Nincs vele semmi gond.

Anyumékkal:

Munka közben:

Vége a karácsonyi mizériának, most asszem a farsang lesz a következő, amin agyalhatok. Gondolom kell majd valamilyen jelmez az ovis farsangra... dehogymi? Gőzömsincs.
Egyelőre ennyi, majd folytköv valamikor... :)

174.

Képzeljétek, Anna babám október 1-től óvodás:)
Szeptemberben kezdtük a beszokást, igaz még nem hivatalosan. Akkor csak délelőttönként jártunk 1-2 órára, de azt legalább 10 alkalommal. Ennyi idő alatt Annácskám megismerte az ovit, a gyerekeket is nagyjából, megszerette az óvónéniket és a dajkákat.
Úgy mentünk az első napon, hogy délben megyek érte. Reggel bevittem, és ott hagytam. Nem volt nyivákolás és sírás, hogy maradjak ott vele, szépen elfogadta, hogy megyek haza. Igaz, nem is húztuk hosszúra a búcsúzkodást. Bement a csoportszobába, miután összepusziltam, én pedig leléptem.
Délelőtt nagyon nem találtam itthon a helyem. Nagyon furcsa volt, hogy nem téblábol a lábam alatt, hogy nem kell figyelnem mit csinál. Szóval szokatlan volt. Közben a sírás kerülgetett, erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne pityeregjek a hiánya miatt. Tudtam, hogy ez neki kell, hogy közösségben, gyerekek között legyen végre.
Délben telefonáltam, hogy mi újság. A dajkával beszéltem, mondta, hogy Anna jól elvan, szerintük meg lehetne próbálni az ott alvást is így rögtön, az első napon. Belementem.
Hálistennek nem volt gond. Érdekes módon ott nem cirkuszol, ha enni vagy aludni kell. Szépen szót fogadott, és mindent úgy csinált, ahogy a többi gyerek. Nagyon büszke vagyok rá:)
Azóta is minden nap örömmel megyünk az oviba, alig várja, hogy átöltöztessem, rohan is játszani:) Az óvónénik nagyon jókat mondanak róla, amit eleinte el se hittem. Az én lányom szót fogad? Hihetetlen:)
Az már más kérdés, hogy délután, miután hazahoztam, alig lehet vele bírni itthon, de valahol ki kell engednie neki is a gőzt. :)
Íme az én ovis nagylányom:

Megpróbálom majd a lemaradást valahogy pótolni, benézek hamarosan minden kis pajtásunkhoz:)
Ja és egy hét múlva szülinap:) Már készülődünk az ovis ünnepségre is:) Akkor lesznek majd ovis fényképek is.

173.

Az elmúlt egy hónapban nem nagyon voltam aktív, már ami a blogomba való írogatást illeti.
Nehéz is lesz ennyi idő után összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történt.
Asszem megint inkább hagyom a képeket, hogy beszéljenek helyettem. Azért próbálok az elkövetkező időszakban többet írogatni.

Szóval. Végre eljutottunk Marcsu barátnőmék tanyájára (Kenézlőre), ahogy rengeteg kis- és nagy báránykát láttunk, simogattunk (és szagoltunk:D). Anna annyira élvezte, hogy azt el sem lehet mondani. Imádta őket. Próbált rábeszélni, hogy egy kicsit vigyünk haza. Már majdnem sikerült is, amikor észbe kaptam, hogy azért ezt nem kéne:D

Marcsu, Annám és a kisbari

Egyik vasárnap délután "elszaladtunk" Kőkapura (mi hárman, + anyum és nagyim) egy pár órára sétálgatni. Nagyon rég voltunk arra (2 év hosszú idő), akkor Anna még karonülő volt. Nagyon tetszett neki a kis patak, a tó, a kastély és az erdő:) Kár, hogy csak rövid időt töltöttünk ott, elég hamar lehűlt a levegő.

Anyummal a tó partján

kavicsoztunk a pataknál:)

Az elmúlt hétvégén ismét Ürömre mentünk a hugiékhoz. Pénteken indultunk, aztán szombaton kicsit vásárolgattunk, este pedig a fiúk mentek a magyar-svéd meccsre. Mi előtte (csak csajok) elmentünk kicsit sétálni a Duna partra, addig a fiúk gyúrtak az esti mókára:)

Anna és a Duna

A szombati meccs után, vasárnap reggel téptünk hazafelé, hiszen nagyanyómnál búcsú volt, így a család apraja-nagyja jelen volt, mi se maradhattunk ki. Hugiék is jöttek utánunk fél óra csúszással. Az én drága nagyanyóm megint olyan finket főzött és sütött, hogy még most is tele vagyok tőle:) Jó volt kicsit a családdal lenni.

Anna és Éviék Kelly kutyusa

Egyelőre ennyi, majd még folytköv, remélem hamarosan.

172.

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm (és kedvem se) postolni, így gondoltam, hogy most egy-két képet felrakva beszámolok az említésre méltó eseményekről.
Persze az időrendi sorrendet már megint nem sikerült eltalálnom (a képek feltöltésekor), de mitszámít:D

szóval:

Anna megkapta a 3. gyerekülését:

Kicsit sipákolt, hogy neki nem kell új, mert már van, de aztán beletörődött, most pedig már nagyon büszke rá:) Mindenkinek mutogatja.
A múlt héten eljöttek hozzánk Barbi barátnémék a kis Bence babával, nálunk is aludtak. Nagyon örültünk nekik. :) Volt a kertben főzőcskézést, babgulyást kutyultam össze, fini lett. :)

Bence és Annababa

Barbiékkal egyidőben a hugiék is jöttek hozzánk kicsit megkésve Anna napot ülni.

Anna és a hugim

Mostanában, mivel igen jó idő volt az elmúlt hetekben (szerencsére), így Annám sok időt töltött a nagyijánál (anyuméknál), aholis őrült pancsipartikat rendeztek:) Babó, főnökasszonyként vezényli, hogy ki mikor menjen a vízbe:) Imádja:)

itt épp papóval (apummal) pancsikálnak

Na, és végre elkészült Anna szobácskája (már 2 hete), azóta felkerültek már a dekorációk a falra (majd azt is lefotózom). Szerencsére elfogadta a szobáját, mindig ott játszik, úgyhogy legalább már csak egy szobában csinál rendetlenséget:)

ilyen lett az ajtófüggöny és a falvédő

Amúgy dackorszak van a köbön. Iszonyatos hisztik vannak, főleg engem tüntet ki a figyelmével a kisasszony. Néha igen nehezen bírok vele, mert amit a fejébe vesz, azt onnan ki nem verjük semmivel. Volt, hogy egy kis ásványvíz volt a megoldás, fejre öntve. Szóval néha durva a helyzet, de ez a korszak ezzel jár. Feszegeti a határokat, nem gyengén. Majd kinövi (remélem), vagy majd az ovi helyreteszi. Fú télleg, hamarosan beszoktatunk... már előre izgulok:D

171.

Annababámnak nagyon BOLDOGSÁGOS NÉVNAPOT kívánunk nagy-nagy szeretettel!:)

Imádunk!
Anya és apa:)


glitter-graphics.com

170.

Az elmúlt hetekben igazán nem unatkoztunk.
Július elején szétkaptuk a kérót és majdnem teljesen kimeszeltettük/kifestettük a házat. Szóval volt káosz a köbön. Szerencsénkre Annát elvállalta anyukám majdnem egy hétre (hétfőtől péntekig volt nála), addig lement a nagy munka (úgymint pakolás, festetés). Jobbára netünk se volt, mert a szgép is szanaszéjjel volt meg ilyenek.
Pénteken mentünk érte és húztunk újfent hugiékhoz Ürömre, ugyanis másnap (szombaton, 11-én) esküvőre mentünk a Budai várba (+ Mátyás templomba), aholis Évi (az unokatestvérem) ment férjhez.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat a lagziban, csodás helyszínt választottak, gyönyörű volt a szertartás (mindkettő), szóval minden szuper volt. Anna szerencsére aludt a hugiéknál délután majdnem két órát (ezért is mentünk már fel pénteken, hogy szombaton le tudjam tenni időben), így a mulatságban este fél 11-ig bírta. Maradhattunk volna tovább is, de nem akartam túl későn letenni aludni, így is majdnem éjfél volt, mire elaludt.
Íme néhány kép a nagy eseményről:

Évi és Csaba, az ifjú pár

Annával várakozunk

Anna és Évi

így táncikált:)

másnap kipihizte a fáradalmakat hugiék erkélyén:) (az én fülbevalómmal a fülében - igazi csajszi):D

Vasárnap (12-én) jöttünk haza. Szembesültünk az általunk hagyott kupival, de mivel már Annát nem tudtuk anyumhoz vinni (mertugye neki is melóznia kellett), így vele próbáltuk meg a lehetetlent: rendet rakni.
Szerencsénkre apa nem sokat dolgozott még utána egy hétig, így mostanra nagyjából rend van. Ma végre a függönyök is a helyükre kerültek. Még néhány dolog hiányzik, még néhány dolgot nem találtunk meg (pl. hajszárító és egyebek), de rajta vagyunk a témán.
Hamarosan elkészül Anna szobácskája is, már csak a sötétítő függönyök és a falvédő hiányzik. Ha készen leszünk, akkor készítek képet és megmutatom.

Ja, amúgy a szobatisztaság dolog áll egy ideje, mármint a pisi az rendben megy a wc-be, bilibe (már egyedül is), viszont a nagydolgot csakis pelusba hajlandó nyomizni a kisasszony. Várakozó állásponton vagyunk, hátha változik.