139.

A tegnapi nap igazán jól sikerült.
Összeszedtük magunkat délután és elmentünk végre Szilvikémékhez, mert ugye mióta beköltöztek az új házikójukba még nem voltunk náluk, és még hivatalosan Panna babát sem tekintettük meg (csak egyszer láttuk eddig, a Tescoban véletlenül összefutottunk). Szóval már ideje volt találkoznunk.
Anna nagyon jól érezte magát, szerintem Petike is jól szórakozott. Egyem a szívét, úgy produkálta magát, hogy csuda, csak lestünk. Igazi kisfickó. Annám se egy csöndes, visszahúzódó fajta, ő is tudja borzolni az idegeimet, de egy fiú gyerek azért mégiscsak vehemensebben teszi mindezt. Iszonyat erő van a kis drágában, mellette Annám olyan kis törékenynek tűnt. Nem volt semmi vita, nem volt sírás, szépen elbohóckodtak hol együtt, hol külön-külön.
Panna baba is tüneményes, egy csöndes kis angyalka, Szilvinek tényleg egyrossz szava sem lehet rá (és nincs is!). Jó, egy picit nyekergett, de valószínű fogzás gyötri. Ettől eltekintve egy hangja se volt, nézelődött, és csöndben tűrte, hogy cipeljem ide-oda. Kis drágaság:)
Sírás tényleg nem volt, csak amikor hazaindultunk. Szilvi szeretett volna adni Annának valamit (plüssnyuszit szemelt ki), mert azzal Petya nem játszott. Erre a fiatalember kikérte magának és jól hangot is adott a nemtetszésének. Végülis jogosan, azzal a nyuszival épp akkor akara elkezdeni a játszást. :) Anna csak nézte, hogy mi van, nem balhézott a nyusziért, inkább kivárta, hogy Szilvi és Petya együtt válasszanak valamit Annácskának. Így kapott egy cuki egérkét.
Annám hazafelé azért sírdogált, mert nem kapott Petyától búcsúpuszit... na igen, szegénykém lelkébe mély seb maródott, nem is tudom, hogy fogja feldolgozni:) A következő látogatáskor biztos dupla puszit követel majd:D
Íme a képek:

Ismerkedés Pannababával, Annám nagyon megszeretgette a kis Pannácskát.

Szilvi és én a csipet-csapattal:)

Gyönyörűséges Panna és én

Petya és Annácskám Panna járókájában:)

együtt velük:) (L)

138.

Csak röviden:
- Anna köszöni jól van, nem betegeskedünk:)
- még mindig nem megy a bilizés, bár azt nem is csodálom, hiszen a wc-t használja a kisasszony:) Ráül, trónol rajta, kitörli magát és annyi. Még mindig nem produkált bele semmit és én még mindig türelmesen várom, hogy végre sikerüljön a dolog:)
- szoktatjuk Babót az egyedül evésre. Egész jól megy már a produkció, a levessel még akadnak gondok, de ugye nem lehet egyik napról a másikra profin enni. A lényeg, hogy Anna nagyon lelkes, már szinte nem is hagyja, hogy én etessem, ő akar enni egyedül.
- Annyira jó, hogy a szomszédba át tudunk ugrani néha egy kis csevejre:) Anna is imádja a csajokat, mi meg Marcsuval jól megbeszéljük a világ dolgait, együtt főzünk, sütünk, nagyon jól szórakozunk:)
Képek rég készültek, mert Annácska folyamatosan fényképezni akar, de ha őt fotóznánk, akkor kiveri a balhét:) De nem adom fel, minden nap bepróbálkozok.

137.

Mivel az elmúlt egy-két hétben nagyon sokszor volt olyan nap, hogy sajnos nem tudtunk kimenni (mert folyamatosan esett, vagy ha épp nem, akkor a szél fújt ezerrel), így muszáj volt benti programot kitalálni.
Anna még mindig nem nagyon érdeklődik a mesék és rajzfilmek iránt, de az már haladás, hogy egy-két rövidebb mesécskét már végignéz. Vannak kedvencei, amiket leszedtem a netről, így lényegében nonstop az megy a gépen, aztán vagy odaül, vagy nem:)
Ők azok:

A kisvakond és a karácsonyfa:


A kisvakond az állatkerben:


Frakk, a macskák réme - A művelt eb:


Egyelőre ez a három filmecske az, ami kb. 5-10 percig leköti a figyelmét. A többit is nézi, de azt még rövidebb ideig.
Mostanában az megy, hogy ideül, aztán kéri, hogy indítsak el valamit neki, és bármit mutatok, hogy: "Ez jó lesz?" egyből rávágja, hogy: "Nem!" Aztán ha megunom és otthagyom, akkor onnantól már nem bánja, hogy mit indítok el neki, csak nézhesse:))

136.

Nos, talán van egy kis időm, hogy pötyögjek ide valamit.
Köszönjük szépen, jól vagyunk. Nálam van egy kisebb idegbaj, amit most még nem szeretnék ide leírni, majd meglátjuk, hogy mi lesz a dologból. A pozitív energiákat gyűjtöm, szal ha van fölös, akkor jöhet, köszipuszi:)
Annám jól van, lassan az étvágya is visszajön, ahogy a lenti kép is mutatja:) Annyi a baj vele, hogy nagyon ráállt a nasikra, a normális kajákból nagyon keveset eszik csak. Kukorica (nem pattogatott, hanem csemege, konzerv) jöhet bármikor, meg tic-tac, vagy egyéb cukormentes mentolos cukorka (másmilyent nem is kap), savanyúság, bármilyen zöldség nyersen (uborka, paprika, paradicsom). Érdekes módon az édességet annyira nem szereti (pl. sütike, lekvárka, ilyesmik).


Kapja a cebiont (najó, akkor kapja, amikor eszembe jut, mert bevallom, néha kimarad, mert elfelejtem a nagy pörgésben), én is iszogatok, mert ugye ártani nem árt.
Várjuk a tavaszt. Jelenleg is jó idő van, de mivel az elmúlt napokban iszonyatos mennyiségű csapadék esett, így térdig járunk a sárban. Mire meg felszárad, addigra újból nyálkásra fordul az idő. Még ezt a hónapot kibírjuk, de márciusban számítunk a jó időre!

135.

Kicsit el vagyok maradva, tudom, de sajnos ez most így jött ki. Igyekszem összeszedni magam és pötyögni majd ide valami értelmeset. Talán holnap sikerül is. Majd kukk minden kis barátunk naplójába:) Most húz az ágy...