75.

Képek. Ezeket nagyanyómnál készítette Évi, most jutottak el hozzám (najó, lenyúltam őket Évitől). KösziÉvi!:)



Amúgy a helyzet változatlan, kupi a köbön. Tegnap takarítottam, de már nem látszik. Sebaj. Legalább látszik a kérón, hogy lakják. :)
Ajjaj, úgyhallom felébredt a kiscsaj, ma sem irkálok ide túl sokat...
na majd, most irány a délutános műszak...

74.

Anna zoknitpároztat és -próbál:) és ez majdnem mindennapos...
TAKARÍTÓNŐTAKAROK!!! :)

73.

Kedvencünk:)

71.

Talán sikerült beállítani. Ez a mostmenőcicusos (Hello Kitty-s) jó lesz háttérnek.:)
Egyébként innen vannak Kittikém, ha érdekelne:
http://www.mygirlyspace.com

Annám megy...

Megnemáll egész nap. Most, hogy szobafogságban vagyunk (ugyanis két napja folyamatosan esik), mindkettőnk türelme próbára van téve rendesen.
Próbálom én magyarázni a kis (lassan)kétévesemnek, hogy esőben nem tudunk kimenni, mert nedves, hideg, megegyébkéntis bazicsúnya idő van kint, valahogy nem nagyon sikerül megértenie. Ha nem is az udvarra, de a teraszra muszáj kimennünk kicsit (egyébként tényleg, jót tesz a friss levegő, csak ne ázzunk).
Ma délután már kénytelen voltam (az eső ellenére) kimozdulni vele, így ellátogattunk anyumékhoz, aztán nagyanyámhoz. Amikor megálltunk a kocsival a házuk előtt, örömújongásban tört ki a lelkem, annyira édes volt, hogy már így megismeri a nagyija ill. a dédije házát. Ezerrel szaladt befelé, hogy gyorsan náluk is széjjelkapja a kérót. :)
Míg mi távol voltunk apára hagytuk a rendcsinálást otthon (asszem vele kifogtam az aranyhalat). Tartott is a rend addig, míg haza nem értünk, kb. 5 perc kellett Babónak, hogy újra olyan látvány táruljon elénk, mint mielőtt elindultunk. Szerintem ő a káoszban érzi jól magát. Én meg csak rugdosom a dolgokat jobbra-balra, hogy legyen egy ösvény, amin járunk (pl. a konyhából a fürdőszobába, vagy a hálóból a játszószobába). Ígymegyez, míg meg nem tanul a kisasszony rendet csinálni.

Álmomban Anna beszélt. Elmondta az Iciripiciri mesét (ami a kedvence) előről a végéig hibátlanul, mi meg csak néztünk, hogy: "jé, ez a gyerek tud beszélni!" Annyira szeretném, ha már csacsoga. Tudom... utána meg azt kívánom majd (legalábbis mások ezt jósolják), hogy bárcsak befogná a száját, de az aktivitit már kicsit unom.
Egyébként mondja, hogy gólya. :)

70.

Nagyon olvashatatlan így a blogunk? Szanaszéjjelvariáltam az agyam:) Ez lett a vége, de lehet, hogy már túlzás...
véleményeket várok:)

69.

Szóval vasárnap...
Újból összröffent a család. Nagyon szeretjük ezeket az összejöveteleket, igyekszünk mindig részt venni, hiszen az egyetlen nagyanyómnál ilyenkor lehet együtt az egész család (anyukám részéről). Húsvét, búcsú, karácsony... asszem ez a három alkalom van az évben, amikor tuti, de előfordul máskor is, ha anyum öccséék hazajönnek Pestről.
Senki sem hiányzott a csapatból, 14-en voltunk jelen, nagyon jól éreztük magunkat.
Volt búcsújárás, vásárolgatás, persze mindenki inkább Annának vásárolt játékot és saját részre édességet. Kapott is a kiscsaj néhány babát, zenélő kütyüket, tolható kopogós pillangót, similabdát, úgyhogy megvolt az öröme. Imádtam nézni, ahogy örül az újabbnál újabb játékoknak, csillogott a szemecskéje az boldogságtól.
Íme a képek:

a nagy zaba... (a 76 éves nagyim még mindig egyedül főz az ilyen alkalmakra - 4-5 fogást)

Anna nagyapával (balra) és Évi vőlegényével, Csabával

szemezés Ádámmal

Kersztanyuval (hugimmal) - itt látszik milyen nagy is Annababa

a család (balról): Betti-Ádám, Évi-Csaba, Éva-Jóska, anyum-apum, én-azuram, Heni-Barna, nagyanyóm- Annababa

Egyébként Anna még mindig betegeskedik. Köhög, az orra folyamatosan bedugul, úgyhogy most szenvedés van. Én is meg vagyok kicsit fázva... szal dögrovás a köbön...

68.

Széphusikám beteg. Náthás a lelkem, de nem gyengén.
Egész nap tüsszögött, folyt az orra, a szemecskéje nagyon bedagadt, könnyezett. Nyüszi is volt, nem kevés, de alapjában véve jól bírta a mai napot.
Holnap, ha nem javul (nurofent kapja), akkor irány a dokinéni.

Jah, egyébként a tegnapi családi banzájról majd írok egy szösszenetet, még nem volt rá időm.

67.

Már megint el vagyok maradva...
sok a dolog. Anna egy percnyi pihenőt nem engedélyez mostanában.
Most is épp a kiságyban fetreng. Nem alszik, amin nem is csodálkozok, hiszen délután - figyelmetlenségemnek köszönhetően - lenyomott fél csésze kávét.

Egyébként a helyzet változatlan:
- kajálás megy egyedül (ha van kedve),
- bilizés - ráül, üldögél rajta, elolvasgat rajta ülve egy-két újságot, oszt annyi. Pisi, kaki megy a pelusba (vagy a szőnyegre, padlóra),
- beszéd - még mindig semmi, bár erős a próbálkozás, kb. így: "Mond, hogy néni!" - erre Babó: "pepe". Szóval még semmi. Mindig rámond valamit, ha kérem, legtöbbször az aja megy:)
Nembaj, nem lóverseny ez.

Kajázás téren cirkuszolda van minden nap. Nasi megy (nem csoki, cukorka, hanem: zöldségek - ubi, paradicsom, stb, gyümölcsök - szőlő, barack, szilva, stb), de a főétkezés kész rémálom. 4-5 kanál kaja után megy a műsor, vergődik, kiüti a kezemből a kanalat. Borzasztóságos. A kajázás végére a gyerek is, én is és a kéró is hót mocsok. Nembaj, kinövi. :)

Gratulálunk Kittianyuéknak az új kéróhoz!:)