51.

Ma totál kipurcantam...
Hogy bír ez a gyerek ennyit menni? Meg jönni? Meg futkorászni, mászni fel-le, ugrabugrálni?
Ha végigcsinálnám reggeltől azt, amit ő, szerintem egy óra után infúzióra kellene kötni.
Futok én utána (mertkülönben fejest ugrana a házunk előtt csordogáló patakba), de legalább fogynék. Valamicskét, nem sokat, vagy 1-2 kg-ot. Valamivel közelebb lennék a -10-hez. Apa szerint jó vagyok így. Ha nem nézek tükörbe én is ezt mondom. Asszem itthon letakarom az összes tükröt. :)

50.

Jaj, pörgés van. Nincs megállás egész nap, a géphez is alig férek, mert 1. vagy kint bóklászunk, 2. vagy a gyerek ül a gépnél (!!!), 3. vagy épp nem ül senki, de egyéb bokros teendőim nem engednek oda (pl. főzés, vasalás -na most hazudok, mert toronymagasságú hegy van itt mellettem vasalnivalóból -, és egyéb izgis dolgok).
Apa szabija gyorsan elment, nem sikerült minden dolgot elvégezni, amiket terveztünk, mert ugye valakinek mindig a Babó mellett kell lennie, ha kint vagyunk, így minden tennivaló, ami nem volt sürgős, halasztásra került. Végülis kitizgat, a fontos munkákat megoldjuk, a többi meg ráér.
Hosszú hétvége következik (nekünk legalábbis tuti az lesz), mert apa dolgozni fog mindkét nap. Nemszeressükhétvégék ezek, hiányzik itthonról. Majd csak elütjük valamivel az időt.

Nagyapó kórházban, imádkozás van, hogy hazajöjjön még. Reméljük a legjobbakat.

49.

Babótól nekem:)
Hátigen, 28 lettem. Öregszem:)

48.

Se időm, se kedvem, se energiám mostanában blogot írni.

Majd igyekszem magam összeszedni.

Előzetesként egy fotó. Babó ilyen új járgányt kapott a nagyszüleitől. Szerintem nagyon édi, és szemmel láthatóan neki is tetszik (bár ezen a képen épp nagyon elgondolkozott valamin). :)

47.

Ma kifejezetten nyomi kedvem van, úgyhogy semmi jóra nem lehet számítani. Depis vagyok kissé, de igyekeztem ezt a gyerek felé nem mutatni. Nagyon szeretnék neki olyan nyüzsgő életet biztosítani, amilyet ő szeretne. Tudom, hogy olyat szeretne, hisz pörög egész nap, imádja az embereket, hamar barátkozik. Sajnos a hétköznapok során ilyen nyüzsire ritkán van alkalom. Ma délután csavarogtunk, igaz nem messzire, csak a szomszédba mentünk, de láttam Babón, hogy örült, mert nem csak velünk volt. Imádja a társaságot.
Elkezdődött a dackorszak, ezerrel csapott a lecsóba, engem kicsit meg is lepett. A következőket produkálja a gyermekem műsor közben:
- csapkod
- visít
- sír
- kiabál
- földhöz vágja magát
- üt (mindent, és mindenkit)
- a kezébe került dolgokat földhöz dobálja
- veri a fejét a falba
mindeközben a feje persze szépen lilul és a figyelmét sem lehet elterelni.
Itthon még el is vagyunk ezzel, de mi lesz, ha idegen helyen jön rá a cirkuszolhatnék? Na, ezen még gondolkoznom kell, hogy mit is tegyek majd akkor.
Mindenesetre imádom, ő a legszebb, a legtündéribb kislány, nagyon jó fej, van humorérzéke, kreatív, nagyon színes egyéniség. Engem az apai nagyijára emlékeztet (akivel sajna már nem találkozott), de nagyon sokat emlegetjük neki, képeket is nézegetünk mindig róla.

Holnaptól apa szabin lesz két hétig. Juhhéééllly, így talán eljutunk Miskolcra is Barbimékhoz és talán kicsit kirándulhatunk is valamerre. :) Jólesz. :)

46.

Mostanában kevés fotó készül Babóról a lakásban. Vajon miért?
Hámer kupleráj van, azért. :)
Íme, ilyen jól érzi magát Anna, miután széjjelpakolt mindent:

Mondják, hogy ahol gyerek van, ott nem lehet rendet tartani. Ez tényleg így van. Próbálkozok én a rendrakással, de miután egyvalamit elrakok, a gyerekem két valamit előszed, úgyhogy már rég feladtam. Azóta csak úgy járkálunk a kéróban, hogy rugdossuk a lomokat jobbra-balra. Ezvan.

Csak akkor ég a pofám, ha bejelentkezés nélkül jön hozzánk látogatóba valaki. De akkor aztán nagyon.

45.

Pünkösdöltünk.
Ma egész nap anyuméknál voltunk. Mivel szép idő volt, így végre kicsit kimozdultunk, ugyanis a városban ma zajlott a szokásos pünkösdi dínomdánom. Igaz, hogy apa nem jött velünk (anyumékhoz igen, viszont a felvonulásra nem), de így is szuperül éreztük magunkat, együtt a 4 generáció (dédi, nagyi, anya és Babó).
Anna egyáltalán nem ijedt meg a nagy tömegtől, nevettük is, mert olyan bátor volt, hogy egyedül indult felfedezőútra, ha valamelyikünk nem ment volna utána, simán elkeveredett volna a tömegben. Imádom, hogy ilyen talpraesett. :)

Néhány kép a vigasságról:

Holnap jó lett volna elmenni valahová kirándulni hármasban, de sajna apa dolgozni fog, csak este jön majd haza. Sebaj, majd bepótoljuk máskor.

Májusban készülünk Miskóciába a barátosnémhoz, hogy végre megnézzük a kis Bencét. Júniusban Pestre megyünk a hugimékhoz (ésmég számos helyre) egy hosszú hétvégére. Szóval lesznek programok.

Addig is itthon megy a pörgés ezerrel, nem unatkozunk egyáltalán.

A kéró meg szalad, nem győzök futni utána. Na de majd erről holnap...

44.

Vidám május elsejét!

Nekünk ez sajnos ugyan olyan nap maradt, mint a többi. Főzőcske (így jár az, aki nem főz előre), aztán meg az idő is kaki, úgyhogy dekkolunk itthon. Délben olyan felhőszakadás volt, hogy a csatorna alig bírta az égi áldást elvezetni.
Mázli, hogy nem indultunk el sehová, igazán isteni lett volna gyerekkel a kezemben állni egy vizesfüves területen esernyőt szorongatva. Namindegy.
Holnapra rendeltük a jóidőt, szeretnénk szalcsit sütni délután. Anyumék is jönnének, úgyhogy kötelező a jóidő!:)


Babódrágám tegnap brékelt egyet a konyhában, aminek az lett az eredménye, hogy egész este ücsörgött és a térdét fájlalta (nem győztem rá a gyógypuszikat adni). Aki ismeri, az tudja, hogy ilyen vele nem fordult elő, mióta mászni kezdett. Kicsit ijesztő is volt, hogy az addig örökmozgó gyerekem hirtelen mindenhová csak ölben tud eljutni. Hálistennek estére helyrejött, miután hazajött apa, a pancsizáshoz négykézláb mászott ki a fürdőszobába, utána pedig lassacskán lábra állt, és már nem sírt ezen művelet végrehajtása közben.
Féltem, hogy mára sem jön helyre (mentünk volna röntgenre), viszont reggel már kutya baja se volt. Megkönnyebbültem, hogy nem lett nagyobb baj a lábával.
Most megyek, felébredt a kisasszony. Jön a délutáni műszak. :)
Vidám napot!